A tér északi oldala, ahol a fogadó áll, viszonylag későn épült be. Korábban itt működött a város fövényverme, azaz homokbányája, ahonnan az építkezésekhez szükséges homokot nyerték. Egészen a 19. század végéig hatalmas földhányás védte a teret a magasabban fekvő bányában esetlegesen bekövetkező omlásoktól. A kereszteződés keleti oldalán 1726-ig a fazekasok kemencéi álltak. Ekkor a városvezetés a tűzveszélyre hivatkozva betiltotta ehelyütt a tevékenységüket és elköltöztette őket. Itt épült fel hamarosan az Arany Oroszlán, átnevezése után Fekete Sas vendéglő. Az egyemeletes rokokó lakóházat 1728-ban építtette a város, pincével, egy szobával és csapszékkel kisvendéglő céljára. Egy ideig még neve sem volt, csak új pinceként emlegették: In dem neuen Keller an der Sandgrube. Az ide befutó utaknak köszönhetően sokan megfordultak erre, jó forgalmat bonyolított.

Hamarosan kibővítették, s 1735-ben már Oroszlán néven szerepelt, majd egyszerre csak Arany Oroszlán cégéres fogadó lett belőle. Méghozzá rövidesen Sopron egyik leghírhedtebb fogadója. A város persze ennek következtében hamar túl is adott rajta - így aztán még kevésbé tudta felügyelni az ott zajló eseményeket. Valószínűleg vándorszínészek is játszottak az Arany Oroszlánban. Ugyanis a színház hőskorában a szegény vándorok ott is aludtak a világot jelentő deszkákon, hogy így meg tudják takarítani a szállás költségét. 1756-ban a Szent Mihály-templom anyakönyve szerint a fogadóban halt meg egy Erzsébet nevű színésznő, akinek a vezetékneve ismeretlen volt. Hamarosan az a hír járta az Arany Oroszlánról, hogy laza erkölcsű személyek gyülekezete látogatja, sőt gyakran táncot is jártak -, ami miatt a városplébános erős tilalmat bocsátott ki. Legalábbis vasárnap csak délután 5-től fogva lehetett nyitva, este 10-kor pedig be kellett zárni a helyiséget. Ezt a rendelkezést azonban – főleg Pingitzer Lőrinc kocsmáros – gyakran túllépte, hasztalan fenyegették 32 forintos, akkoriban tetemes összegnek számító büntetéssel. A tilalom után nem sokkal éjfélkor is talált nála az őrség egy polgárt, aki hasztalan hangoztatta, hogy polgár, kivezették. Az Arany Oroszlán pedig egyre rosszabb hírnek örvendett Sopronban. Ráadásul 1774-ben a szép magyar nevű Hunyadi Károly altiszt szállott meg benne, és Pingitzer vendéglős ellátta minden földi jóval, sőt szórakoztatásul nőismeretséget is szerzett neki. Az ifjú pedig úgy belemerült a szerelembe, hogy nem vette észre az egyébként itt mindennapos eset újbóli megismétlődését: távozásakor a hölgy minden pénzét magával vitte. A megcsúfolt gavallér hangzatos botrányt rendezett a városházán, mire a fogadóst a kár megtérítésére kötelezték. Az Arany Oroszlán igazi szégyenfoltja lett a városnak. Nyilván Pingitzer is érezte a bajt, így 1780-ban eladta a vendéglőt Hellbich Józsefnek. Az új tulajdonos átépítette a házat és a mai szép rokokó köntöst húzta rá. Ezenkívül, hogy a fogadó rossz hírét elfeledjék, a felújítást követően új nevet adott vállalkozásának: a vendéglőt átkeresztelte Fekete Sasra. A Fekete Sas pedig a tisztességes üzemeltetésnek köszönhetően rövidesen annyira megbecsültté vált, hogy még az előtte elterülő, addig névtelen terecskét is elnevezték róla Fekete Sas térnek.

Ezen kívül aránylag kevés információ maradt fenn róla. 1828-ban itt és egy másik külvárosi vendéglőben tartották a szűcs, kalapos, lakatos és könyvkötő legények az összejöveteleiket és itt őrizték a céhes ládájukat is. Innen vitette el a ládákat a város, egyúttal a segédek esetleges lázongásának is elejét kívánták venni ezzel az intézkedéssel. A könyvkötők még néhány évtizedig a Fekete Sasban szállásolták el a vándorlegényeket. A 19. század vége felé megszűnt a Fekete Sas mint fogadó -, a tér nevéből pedig kikopott a fekete jelző, ma már csak Sas térnek hívják. A fogadó a mai 6-os számú házban működött, falán látványos emléktábla kapott helyett, felette őrködő sassal. Utolsó cégére, egy bádogra festett sasmadár, ma a Soproni Múzeum gyűjteményében található.  

A Soproni Városszépítő Egyesület régi terve valósult meg, amikor 1942-ben a Sas téren felállíthatták a tér nevéhez és hangulatához illő díszkutat is. A tér északi oldala mentén a régi kút aknáját körülölelve, szabályos hatszög alakú terméskő talapzaton emelkedik a szintén hatszög alakú kútkáva. Záró párkánya ugyancsak hatszög alakú kettős csigavonalban végződik - sajnos már csak az egyik sarkán lehet látni, milyen volt eredetileg. Anyaga dunaharaszti kemény mészkő, Baumann Béla kőfaragó műhelyében faragták. A kávát szabályos négyszögek hálózatából álló kovácsoltvas rács fedi.‪ A kút fölé pompásan megmunkált kovácsoltvas dísz emelkedik: háromszor ismétlődik a sas motívum, közöttük a magyar címer, Sopron címere és a Városszépítő Egyesület jelvénye foglal helyet. A díszkutat Szakál Ernő szobrászművész tervezte, a fém részek kivitelezője Fasching Mátyás soproni műlakatos. A kút felújítására 2012-ben került sor.

A szokatlan formájú térbe négy utca csatlakozik, lakóházai a 18-19. századból származnak. Különös látvány a térbe szinte beékelődő egykori jégverem, melynek létezéséről sokáig csak a szájhagyomány tudósított. A városi számadáskönyvek szerint 1749-óta adott el a város jeget. Magát a vermet a Szent Mihály-domb oldalába vájták és körte formájú belsejét kövekkel rakták ki. Apró bejárata észak felé nézett. Belülről náddal, szalmával bélelték és az év leghidegebb napjain töltötték fel a Fertő tó megtört jegével. Kemény tél esetén a jégkészlet aztán egészen júliusig kitartott. Tetejét fagerendákból ácsolt mennyezettel, később téglaboltozattal fedték. Fölé később mészárszéket és tűzoltószertárt építettek. Az épület azonban 1837-ben porrá égett. Még ugyanabban az évben Hasenauer Márton tervei alapján újjáépítették. A műjéggyártás megindulása után a jégverem jelentőségét vesztette, ajtaját befalazták. 1987-ben történt meg a ház teljes műemléki felújítása, ma fogadó működik falai között. A régi verem pedig még mindig ott rejtőzik az épület alatt.

Források:

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok, 1982.

Csatkai Endre: A soproni vendégfogadók a 16/19. században. In: Soproni Szemle 20. évf. 3. szám, 1966.

kozterkep.hu

jegverem.hu

Borítókép: Sopron Média