Hogyan kezdődött a kapcsolatod a ruhákkal és a tervezéssel?

Anyukám női szabó volt, aki az angol szabóságot tanulta ki. Varróeszközök és textilek között nőttem fel, és mindig is divat- és stílustervező szerettem volna lenni. A Handlerban végeztem női ruhakészítőként, aztán a Rosemary Divatiskolában három év alatt felsőfokú szakmai képesítést szereztem, majd a Soproni Egyetemen végeztem műszaki szakoktatóként. Már a tanulmányaim alatt is dolgoztam a Cassone sportboltban mint sportruházati tervező, majd csoportvezető. Aztán jöttek a gyerekeim.

Az ő születésük után kezdtél saját vállalkozásba?

Tulajdonképpen már az esküvőmön megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán én is tudnék ilyen csodálatos ruhakölteményeket alkotni. Az első esküvői ruhákat csak kedvtelésből csináltam meg, amíg Lili aludt. Kíváncsi voltam, hogy mire vagyok képes.

Hogy jött létre az Ajnara Szalon?

Az, hogy nyissak egy saját szalont és vágjak bele egy saját márka létrehozásába nagyon régi vágyam volt. Mondhatom, hogy már gyermekkoromban megfogalmazódott bennem. 2012-ben kaptam lehetőséget arra, hogy a vágyamat meg is valósítsam az Új utcában. Az Ajnara nevét én „dallamosítottam” egy ógermán női névből, és én terveztem meg a logómat is. Teljesen más, ha az iskolapadban tanul az ember valamit, mintha a való életben megtapasztalja. Szerencsére a Cassone-ban sok mindent elsajátítottam, többek között a grafikai programok használatát is.

Folyamatosan képzem magam. Ahogy a divat állandóan változik, úgy az alapanyagok is, és ezekkel napi szinten ismerkedni kell. Az esküvőiruha-készítés a francia technológiához illeszkedik a legjobban, rengeteg aprólékos kézimunkát igényel. Sokat köszönhetek a családomnak, a férjem ugyanis az első pillanattól támogat mindenben, átvállal sok olyan teendőt, amit más férfi nem.

Van kedvenc ruhád?

Ha az ember saját kezűleg készít valamit, akkor mindegyik darab a szívéhez nő. Ennek ellenére minden évben vannak kedvenceim, és szinte sajnálom, amikor elviszik őket. A legnagyobb öröm a munkámban az, amikor látom a menyasszonyok boldog arcát. Egyébként is szívesen dolgozom fiatalokkal, ráadásul az életük legboldogabb szakaszában találkozom velük. Sokan megkérdezik, hogy hisztisek-e a menyasszonyok. Nekem az a tapasztalatom, hogy egyáltalán nem. A soproni menyasszonyok kedvesek, cukik.

Kikérik a tanácsaidat?

Egyre inkább igen. Az is nagyon jó érzés, hogy megbíznak a véleményemben. Ritkán fordul elő, hogy teljesen tanácstalan a menyasszony. Ilyenkor elkezdünk próbálgatni különböző stílusú ruhákat, majd egyedi terveket készítünk. Ha már megvan az irány, el lehet engedni a fantáziát.

Mennyi idő alatt készítesz el egy ruhát?

Ha egyszerre csak egy ruhán dolgozom, akkor két hét alatt megvan. A nagy, uszályos ruhák elkészítése rengeteg csipkével viszont 3-4 hetet is igénybe vesz.

Az új szalonodba belépni igazi élmény. A finom elegancia valósággal rabul ejti az embert, hát még amikor a szebbnél szebb ruhákra esik a pillantása! Mikor költöztél a Csengery utcába?

Októberben lett kész az új szalonom, az Új utcait ugyanis kinőttem. Itt több mint száz ruha, cipő és kiegészítők közül válogathatnak a menyasszonyok. A saját ruháimon kívül egy-két külföldi is van. Lehet vásárolni, bérelni, terveztetni – mindenre tudunk megoldást.

Mit készítesz az esküvői ruhákon kívül?

Menyecske-, elsőáldozási, koszorúslány ruhákat és alkalmi ruhákat, ha van még rá kapacitásom.

Mi a tapasztalatod: az elmúlt 10 évben változtak a menyasszonyok igényei?

A soproni menyasszonyok nagyon követik a divatot. Viszont egyre több közöttük az igényes, kifinomult ízléssel rendelkező, aki stílusos ruhát szeretne, amit egyfajta önkifejezési formának is tekint. Egyre erősebb az igény az egyediségre, a különlegességre. És megbecsülik a munkámat. Sokaktól hallom, hogy a varrásból nem lehet megélni. El lehet jutni arra a szintre, hogy de igen. A kézimunkának és a jó minőségű munkának igen is megvan a becsülete.

Nagy megtiszteltetés, hogy a Queen Esküvői Magazin felkért arra, hogy mutasd be a ruháidat. Hogy lett a lányod, Lili az egyik modell?

Korábban egy kozmetikus lány, Tóth Viki mutatta be a ruháimat. A Miss Hungary-döntős Galavics Dorinára véletlenszerűen bukkantam: fodrászként férfi modellt keresett, a férjem pedig vállalkozott a feladatra. Amikor megláttam a fényképeit, rögtön tudtam, hogy ideális modell lenne. Lili régóta táncol, nagyon jók az arányai, és szerettünk volna a magazinba balettos képeket is tenni, úgyhogy így lett ő a legújabb modellem.

A borítóképet készítette: Csigó Gergely