A mai Orsolya tér elődje egy, a 12. század végén keletkezett kis piac volt. Ekkoriban több évszázada álltak már Sopron belső várfalai. A várfalakon belül a falakhoz támasztva kezdték meg az első házsorok építését: így alakultak ki az ellipszis vonalú utcák, a mai Szent György és Templom utca. Az ellipszis két gyújtópontjában terek: a mai Fő tér és az Orsolya tér jöttek létre. Utóbbit 1428-ban és még 1471-ben is Sópiac (Salzmarkt) néven említették okmányok. A sok évtizeden át itt működő királyi sólerakatról és sóelosztóhelyről kapta a nevét. Sopron mint szabad királyi város rendelkezett a sóvásártartás jogával, és királyi adományként a heiligenkreuzi cisztercita apátság szerzetesei szabadon árusíthatták itt a sót. A város előnyös földrajzi helyzeténél fogva hamar fontos piac lett, és sok, főleg osztrák kereskedőt vonzottak az itt tartott vásárok. A só a mindennapi életben betöltött fontos szerepének köszönhetően az egyik legjelentősebb bevételi forrásnak számított ebben az időben. Felhasználása rendkívül sokrétű volt az ételízesítésen felül: volt, amikor még fizetőeszközként is szolgált. Hűtő híján sót használtak az élelmiszerek tartósítására, alkalmazták gyógyításra, bőr kikészítésére, festék előállítására, állatok táplálására. Így érthető, hogy a helyiek nagyra becsülték a sópiacot.

Később a mészárszékek kerültek a térre, 1494 után Bei den Fleischpenkchenn (hússzék) lett a megnevezése. 1496-tól a halpiac (Fischmarkt) működött a mai Orsolya tér és a Hátsókapu közötti szakaszon, egészen a 19. század derekáig. 1747-ben orsolyita apácák zárdát, iskolát és templomot létesítettek a téren, innen kapta 1869-ben máig használatos Orsolya tér elnevezését. Merici Szent Angéla alapította a Szent Orsolya Rendet 1535-ben. A rend követői feladatuknak tekintették ifjú lányok nevelését és beteg, elesett emberek ápolását, felkarolását. Magyarország 6 városában ténykedtek már a rend nővérei, amikor letelepedtek az újonnan alapított soproni rendházban, melyet először egy kis 17. századi barokk lakóházban rendeztek be. A mellette álló egyszerű fatemplomot is használni kezdték, s amikor Mária Terézia 1773-ban Sopronba látogatott, itt vett részt a vasárnapi szentmisén. Az orsolyiták mai látványos neoromán stílusú épületegyüttese az 1860-as években épült meg Handler Nándor, az akkor még fiatal, ambiciózus soproni építész tervei alapján.

Az Orsolya tér 1945-ig zárt hatású, hangulatos kis tér volt. A II. világháborús bombázások aztán feldúlták a teret, két legszebb házát, a Prosswimmer-félét, amelyben Gyóni Géza lakott és a Lunkányi-házat a tér közepén álló Mária-kúttal együtt elsöpörték.

Egy légibombázás után, 1945 tavaszán viszont az is láthatóvá vált, hogy az Orsolya tér 5. számú ház földszintjének hat, különböző nagyságú kosáríves árkádja van. A késő reneszánsz stílusú épület a 16-17. században épült. 1777-ig a város tulajdonában állt, a város a ház földszintjét a mészárosoknak adta ki mészárszékek számára. A felső szintjén sokáig szolgálati lakások és iskola kapott helyet, emellett a városi bába is itt élt. 1779-ben vásárolta meg az épületet Kroyherr Károly mészáros, akihez később egy másik mészáros is betársult. 1810-ben Győry József tímár tulajdonába került, és az ő utódaié maradt a ház a 20. század elejéig.

Valamikor a 19. század közepén befalazták a földszinti árkádokat, és létezésük rövidesen teljes feledésbe merült. Máig nem lehet biztosat tudni arról, mi volt az oka az árkádok beépítésének: nagyobb zárt helyiséget akartak csupán létrehozni, vagy esetleg zavarta a tulajdonosokat, hogy az árkádok szélességében, ívében eltérések voltak? Az 1945 tavaszi légitámadás alkalmával a légnyomás folytán levált a házról a vakolat, és akkor előtűntek az árkádok. 1954-55-ben kapta vissza az épület eredeti arculatát Füredi Oszkár építész tervei alapján, és azóta Lábasházként emlegetik a helyiek. Az árkádok közötti eltérések ma is jól megfigyelhetőek. Azon ritka belvárosi történelmi épületek egyike, amelyeknek nincs udvaruk.

Érdekessége, hogy míg tőlünk kicsit északabbra, Szlovákia és Csehország jónéhány településén egész házsorokat építettek ilyen jellegű, földszintjükön árkádos épületekből, Magyarországon csak a soproni, illetve Kőszegen a szintén Lábasháznak nevezett, ma levéltárként működő létesítmény ismert e kategóriában. Az alapötlet az árkádos építkezésnél az, hogy a járókelők csapadék, szél esetén is kényelmesen sétálhassanak, nézelődhessenek, vásárolhassanak a földszint helyiségeiben kialakított üzletekben.

Az emeleti helyiségekben 1956 óta a Soproni Múzeum kiállítótere működik, ahol képző- és iparművészeti, helytörténeti, régészeti és néprajzi tematikájú időszaki kiállításokat láthatnak a vendégek. 1977 óta kétévente itt rendezik meg a kortárs magyar éremművészet legfrissebb alkotásait bemutató érembiennálékat, illetve a díjazottak alkotásait bemutató kiállításokat.

A Lábasház földszintjén a 9. Nádasdy Huszárezred Emlékmúzeum állandó kiállítása 2011-ben nyitotta meg kapuit. A huszárezred történelmét bemutató tablók mellett korhű fegyverek, lovasfelszerelések, a huszárezred akkori egyenruhái, írásos dokumentumok és fényképek is láthatók a kiállításon, amelynek anyagát a fenntartó helyi huszár hagyományőrző egyesület tagjai gyűjtötték össze. 1884-ben helyezték Sopronba a 9. Nádasdy huszárezredet, amely gyakorlatilag az I. világháború végéig itt állomásozott, a századforduló időszakára pedig a Monarchia egyik elit ezredévé vált. Az ezred a trianoni békeszerződést követően szűnt meg.

Az épület előtti tér közepén látható az 1749-ben készült Mária-kút. A legenda szerint az 1700-as években egy ferences szerzetes tévedt Harkára, akit a község protestáns lakosai minden ok nélkül bántalmaztak. Az esetet követően kiengesztelési ajándéknak készíttették és adományozták a harkaiak a Mária-kutat a soproni ferences rendnek. A kút az 1930-as években került ki a volt ferences, mai bencés kolostor udvaráról a térre.

Források:

Thier László: Soproni séták In: Soproni Útikalauz, Győr-Sopron Megye Tanácsának Idegenforgalmi Hivatala, Sopron, 1959.

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok, 1982.

funiq.hu

index.sopron.hu

harsjozsef.hu

Borítókép: Máthé Alexandra