A Bécsi utcából sajátságos, emelkedős kanyarral ágazik ki a Fövényverem utca. Páros oldali házainak egy részét voltaképpen a Bécsi utca és a Sas tér néhány épületének hátsó homlokzata alkotja. Kiépítését tekintve ugyanis későbbi, mint az alatta párhuzamosan elhelyezkedő közterületek: egykor a városi homokbánya, azaz fövényverem működött a helyén. 1416-ból már ismert az erre utaló német elnevezés, a Sandgrube. Akkoriban hatalmas támfal erősítette - védve az alatta lévő épületeket a homokcsuszamlástól. A mai Fövényverem utca név 1837-től kezdve használatos.

1-es számú, részben földszintes, részben egyemeletes épülete L alakjával szinte alkalmazkodik e különleges utcatorkolathoz. Mai formáját nagy valószínűséggel már a 17. század elején megkapta, bár később még többször alakítottak rajta. Első részében sokáig kovácsműhely működött, ennek régi bejáratát rózsadíszes vastáblák zárják. A ház utcával párhuzamos homlokzatán a Soproni Városszépítő Egyesület jóvoltából emléktábla hirdeti, hogy ebben a házban lakott Csányi János, aki 1670 és 1704 között Sopron krónikása volt. Mit tudunk e különleges emberről?

Csányi János vagy német változatban Hanns Tschány egy, a 17. század második és a 18. század első felében élt evangélikus családból származó polgár, aki polgárjogot Sopronban 1676-ban szerzett. Városi tanácstagként működött, hivatalából azonban ismeretlen okokból kifolyólag 1683. január 8-án elbocsátották. Ezután Bergmeister, vagyis bányamester lett. E pozíciójában, más bányavárosokhoz hasonlóan a bányaigazgatás teendőit látta el: hatáskörébe tartozott többek között a kutatási és művelési jogosítványok kiadása, a bányák üzemben tartásának ellenőrzése, a bányászok egymás közti polgári peres ügyei, a büntetőügyek elbírálása, a munkaügyi viták eldöntése. 1670-től vezetett naplót német nyelven, melynek meglehetősen cirkalmas címet adott: Verzaichnus Etlicher Historien so von den 1670 Jahr her geschehen Ihn den Königreich Ungern, und absonderlich bey unser Stath Oedenburg welche ich Hanns Tschány zur sonderlicher Nachricht den Nachkömlingen hab aufgeschrieben.

Feljegyzéseire Paur Iván történész, levéltárnok bukkant rá véletlenszerűen 1834-ben, amikor Heckenast Dániel soproni aranymívesnél régi érmék után tudakozódott. Heckenast családjában, annak elmondása szerint „utódok közt kézre kézre származott le” a kézirat. Végül kalandos úton 1851-ben sikerült Paurnak megvásárolnia a Nemzeti Múzeum számára. 1858-ban aztán meg is jelentette magyarázó előszóval ellátva a teljes terjedelmében 281 oldalnyi jegyzetet a Magyar Történelmi Tár V. kötetében. A naplót mindmáig kiemelkedő és hiteles kordokumentumként tartják nyilván. Ennek oka egyrészt a rendkívül széles palettát felölelő mondanivalója: a krónikás nemcsak saját életének és lakóhelyének lényeges eseményeit örökítette meg, hanem kitér általa megfigyelt természeti jelenségekre, a vármegye és az ország fontos történéseire is. Leírja részletesen az 1681-es királyné-koronázás eseményeit, ismerteti I. Lipót császár és Eleonóra császárné soproni tartózkodásának programját. Jóval később hiteles beszámolót ad a kurucok 1704-ben Sopron ellen intézett ostromáról. Ugyanakkor pontosan elemzi a korabeli időjárási viszonyokat, a termés minőségét; ír elemi csapásokról, rábaközi sáskapusztításról. Számot ad az élelmiszerárak változásairól, a hatóság húsárszabályozási küzdelmeiről és hasonló, másutt ma már nem fellelhető információkról. Másrészt hivatali munkájából, a tisztviselőkkel való gyakori érintkezéséből kifolyólag értesüléseit első kézből meríthette, nem a kósza városi hírekre alapozta, és lelkiismeretesen, jól érthető előadásmódban közölte.

A csillagos égnek pedig Csányi szinte buzgó tisztelője volt, és jegyzetei laikus létére erre vonatkozóan is nagyon pontosak. Az 1682. év feltűnő csillagászati jelensége a később Edmond Halley angol csillagászról elnevezett üstökös menetrendszerű megjelenése volt. A csóvás égi vándorról a következő korabeli naplóbejegyzés született: „Ismét ezen 82. esztendőben, augusztus 25-én az égen egy üstökös csillag jelent meg; amely a Nap kelte előtt egy órával kelt fel, egy csóvát küldve maga előtt, mint egy pózna. Ezután augusztus 29-én láttatott ismét, a Nap lenyugvása után, három óra múltán áldozott le, csóvája, amelyet maga után vont, mint egy vesszőnyaláb. (...) Augusztus utolsó napján üstökös mutatta magát az égen, de csak sápadtan és fehéren. Ez pedig Morvaország és Szilézia felett állott, fürtszerű kinézése volt. Minden nap újra látszott. Augusztus 25-én láttuk először és szeptember 3-án lement és többet nem láttuk.”

Figyelmet érdemel a jegyzet tárgyilagos, babonás riadalomtól mentes hangja. Az üstökösnek ez a feltűnése adott alkalmat Edmund Halley angol csillagásznak arra, hogy kimutassa az égitest Nap körüli keringését. Halley minden akkoriban fellelhető üstökösmegfigyelést elemzett. Véleménye szerint az 1531, 1607 és 1682-es – Csányi által jegyzett - fényjelenségek a Nap körül ellipszis pályán, 76 éves periódussal keringő üstökösnek tulajdoníthatók. Azt a nézetet fogadta el, mely szerint az üstökös a naprendszer tagja, nem pedig egyszerűen "lidércfény". Kiszámította, hogy az üstökös 1758 karácsonyán ismét fel fog tűnni a Földről megfigyelhetően, bár azt is tudta, hogy ő ezt már nem éri meg. (102 évesnek kellett volna lennie.) Ezért egy különös kérést intézett a csillagászokhoz: figyeljék az üstököst, és emlékezzenek meg róla, hogy volt egy angol ember, aki megjósolta visszatérését. Teljesítették a kérését, és az üstököst 1758-ban Halley-ről nevezték el. Az égi vándor legutóbb 1986-ban jelent meg, és következő visszatérése 2061-ben esedékes.

A naplónak az üstökösre vonatkozó fejezetét teljes terjedelmében, német nyelven leközölte 1889-ben a Természettudományi Közlöny. Így lett soproni krónikásunk része a csillagászat történetének.

Csányi János naplója 1704-ben zárul, de az utolsó évet már a fia, az 1685. november 10-én született Csányi György Fülöp jegyezte. Valószínűleg ő volt a szerzője az 1705–1706-os esztendőt feldolgozó, szintén soproni illetőségű polgár által jegyzett krónikának is. Ez is napvilágot látott nyomtatásban, Kovachich Márton György adta ki 1805-ben Budán Sammlung kleiner noch ungedruckter Stücke (Buda, 1805.) VI. Beschreibung der Belagerung Ödenburgs in Nieder-Ungarn Anno 1705 und 1706 címmel.
 

Források:

real-j.mtak.hu/4110/1/MagyarTortenelmiTar_1858_05_1_05.pdf

csillagaszat.hu

vilaglex.hu

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok, 1982.

harsjozsef.hu

Borítókép: Máthé Alexandra