A Gambrinus-házat többen Sopron legrégibb városházának tartják. A palotát Luxemburgi Zsigmond király, német-római császár adományozta a szabad királyi városnak 1422-ben. Ezután 74 éven át volt a városvezetés otthona. Ebben az időben történet, hogy az épület neve a magyar irodalomtörténetbe is bekerült. Ugyanis a műemléki épület erkélye mögötti szobában történt 1490 körül, hogy Gugelweit János városi jegyző papírra vetette az azóta Soproni virágénekként ismertté vált költeményt.

Ezt az alkotást a magyar nyelvű világi költészet egyik legrégibb példájaként tartja számon az irodalomtörténet. A Soproni virágéneknek sajnos csak egy apró részlete maradt fenn egy kéziratos könyv pergamen tábláján.  A történelmi jelentőségű mű kéziratáról az idők folyamán valamilyen vegyszerrel meg is próbálták eltüntetni a szavakat és a pergament, így több alkalommal is könyvkötésre használtak elődeink. Az alkotás kéziratát a városi levéltárban őrzik, fennmaradt két sora eredeti írásmóddal a következőképp olvasható:

Vyragh thudyad, theuled el kell mennem,

És the yerthed kel gyazba ewelteznem.

Mai írással: 

Virág tudjad, tőled el kell mennem,

És te éretted kell gyászba öltöznöm.

1496 után, amikor a városvezetés elköltözött egy a mai városháza helyén állt régebbi épületbe, a Gambrinus-ház egymás után több nemesi család birtokában is megfordult. Az 1734-es telekkönyv még a Madarász-árvák nevén említette. 1751-től katonatiszti családoké volt: többnyire két-két társtulajdonos említettek, így például a Caraffa, Weinrotter családokat. 1795-ben Stenzer Gáspár vásárolt meg egy részt a házból, 1806. március 16-án birtokába került az egész épület, majd 1827 januárjában örökség révén Reichenhaller Gottliebnek jutott. Ő 1838-ban a ház mellett lévő kis közt is megvásárolta és részben beépítette. Ezé a családé maradt az épület a 19. század folyamán.

A tehetős családok az épület megjelenését valamennyien a saját kedvük szerint formálták. A ház homlokzatán jól megfigyelhetőek az eltelt évszázadok építészeti stílusainak jegyei: eredetileg gótikus stílusú volt, majd késő reneszánsz stílusú bővítéseket és építészeti részleteket kapott. Voltaképpen az U alakú palota két utcai homlokzattal is rendelkezik, egyik a Fő tér, másik az Új utca felé néz. Mindkét irányból nyílik bejárat is – a Fő tér felőli, akárcsak a homlokzat, lényegesen díszesebb.

A Fő tér oldali csúcsíves kapuba 1620-ban kora barokk kőkeretet illesztettek, gyámköves pilléreken gyémántos metszésű kosárív látható itt, zárókövén rozetta és egy felirat is olvasható: Georg Schiffer 1620. A kapualjban és az udvaron még középkori gótikus ülőfülkék, nyíláskeretek, továbbá reneszánsz fafödém látható. A belső udvarban középkori konzolmaradványokat tártak fel.

A barokk homlokzat kialakítása és a belső átalakítás a 18. században készült. Az emeleti ablakok környékét ekkoriban gazdag rokokó díszítéssel emelték ki: kőkeretek, hullámos szemöldökpárkányok, alattuk és az erkély ajtaja alatt is dús rokokó díszek jellemzik. Az emeleti helyiségekben gazdag falfestés maradt fenn a 18. századból. A szecesszió jegyeit viselő jellegzetes íves, hármas tagolású ablakot a ház földszintjén 1914-ben alakították ki. Ennek helyén a megelőző évszázadban két kis jellegtelen, szögletes ablak volt.

Az épületkutatás, felújítás érdekessége a Fő tér felőli homlokzaton a feltárt középkori nyílásrendszer bemutatása a klasszicista homlokzati kialakítás alatt.

Nem véletlen, hogy a jellegzetes arculat az elmúlt évtizedekben és napjainkban is fel-feltűnik Sopron belvárosában forgatott filmek háttereként.

A ház bal oldalán a zsaluleveles ablakok és ajtó az itt kialakult épületközt takarják, amely soproni helyi építési szokás szerint a két egymás felé lejtő tető vizét fogja fel (ún. Reichni). Mellette, a Gambrinus-házat a Patika-háztól elválasztó kis köz rácsán át letekintve, nagyjából 3,5 méterrel a jelenlegi járdaszint alatt a nevezetes római kori kereskedőút, a Borostyánkő út eredeti bazaltkövei láthatók. A feltárást folytatták a Gambrinus-ház pincéjében is.

Érdemes még elmondani, hogy ezen épület adott otthont 1897 áprilisában a Soproni Képzőművészeti Kör 1897 alakuló ülésének.

A ház névadóját, Gambrinust a sör „védőszentjének” is nevezik. Ez a személy valójában nem más volt, mint a 13. században élt I. János, III. Henrik brabanti herceg fia. Az ő latinos formájú neve a Jan Primus, ennek a népnyelvi formája a Gambrinus. János valóban tagja volt az egyik belga sörfőző céhnek – ezt a tényt Brüsszelben a Grande Place-en álló lovas szobor is megörökíti.  Ismert róla egy legenda, amely szerint egyszer egy kocsmában megivott 388 kupa (a másik változat szerint 72 liter) sört. Ennek a legendának a legkorábbi írásos formája 1543-ban kelt Nürnbergben, Burkart Waldis költeményében. A müncheni Sörfőző Múzeum pedig őriz egy portrét Gambrinusról, 1526-ból, amely a következő versikét tartalmazza:

„Míg éltem, Gambrinus volt nevem, Flandria és Brabant esdték kegyem,

árpából malátát nyertem, elsőként sört biz’ én főztem.

Büszkén vallják a serfőzők, Egy király volt a mesterük.”

Források:

funiq.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: Sopron Média