A hosszú telek, amelyre a villa épült, a külső, Lackner Kristóf által emelt várfalon keresztül egészen a Rák-patakig terjedt. Napjainkban ez a Rákóczi Ferenc utca – Erzsébet utca – Deák tér – Pázmány Péter utca által határolt terület. Először a telek Rákóczi utcai szakasza épült be Handler József tervei alapján 1855-ben. A kétemeletes utcai szárnyhoz hosszú, egyemeletes udvari szárnyak csatlakoztak, ahol a borkereskedelemmel kapcsolatos gazdasági helyiségek helyezkedtek el. Később az udvart déli irányban zárta le a Handler Nándor által tervezett palotaszárny 1879-ben elkészült homlokzata. 1893-ban új traktust toldottak a lakóház nyugati oldalához, a terveket ezúttal Ludwig Schöne készítette.

A Handler család működésének évtizedei alatt Sopron az építészet szempontjából is jelentős fejlődésen ment át. Az apa, József klasszicizáló és romantikus stílust alkalmazott építményeinél. A fiú, Nándor a magyarországi historizáló építészet egyik legjelentősebb egyénisége volt. Építészeti stílusának alakulását a hazai és osztrák hagyományok mellett a német építészet erős hatása határozta meg. Alkotásainak színvonalát nyitottsága, bátor, kísérletező kedve és nem utolsó sorban kiváló tehetsége fémjelezte. Sopronban ő elevenítette fel először a barokk formáit, így kívánt alkalmazkodni a belváros jellegzetes építészeti környezetéhez Tehetségét az is mutatja, hogy közreműködőként ajánlották a bécsi parlament tervezéséhez.

Ludwig Schöne a bécsi későhistorizmus jelentős képviselője volt. A lipcsei születésű építész 1871-től működött Ausztriában, de munkássága az egész monarchia területére kiterjedt. Sopronban öt jelentős alkotását tartjuk számon, köztük például a Színház utcai evangélikus iskola épületét.

Az építészek munkáját az építtető Russ család biztos kézzel irányította. Russ János és családjának tagjai Sopron 19. századi gazdasági, társadalmi és művészeti életének fontos szereplői voltak. A villa-együttes magas építészeti színvonala hozzáértésüknek és nagyvonalú költekezésüknek is köszönhető. A család minden tagja tehetséges muzsikus volt. Az előkelő szalonban három zongora állt és a zeneterembe orgonát is beépítettek. Gazdag zenei könyvtáruk volt, benne 6000 kézirattal és első kiadású kottával. Russ János rendszeresen vendégül látta Goldmark Károly zeneszerzőt, aki hétvégeken gyakran átruccant Bécsből Sopronba. A történet érdekessége még, hogy az építész Handler Nándor is nagy zenebarát volt, akit Goldmark Károlyhoz őszinte barátság fűzött. A zenélés igényei erősen befolyásolták az épület szellemiségét és ezen keresztül építészeti-művészeti megformálását is. Az sem véletlen, hogy 1945 után az államosított Russ-villába a zeneiskola költözött. 2000 óta, mióta az új városi zeneiskola felépült, üresen áll az épület. Helyreállítására és új rendeltetéssel történő felhasználására készültek már tervek, ezek egyelőre még nem kerültek kivitelezésre.

A Russ-villa formálása tehát több ütemben valósult meg. Mindez az alaprajz elrendezését is erősen befolyásolta. A három szárnyból álló épület középső szakaszában alakították ki a főlépcsőházat, ettől keletre az irodát. A földszinten többnyire raktárak voltak, az emeleten lakószobák, a reprezentatív helyiségeket pedig az újonnan nyitott, szépséges kertre néző nyugati szárnyban helyezték el.

A villaépítés a korra jellemző és gondosan írásba foglalt szabályait igyekeztek a tervezők alkalmazni. A főhelyiségek pompás magas ablakai földig értek. A négyzetes ablak arányait nem tartották méltónak az épület tekintélyes megjelenéséhez. A nagyszámú nyílás helyett nagyobb üvegfal alkalmazását javasolták. Óvtak ugyanakkor a belső terek „túlvilágításától”: visszafogott fény mellett az arcok lágyabbak és a tárgyak szebbek voltak. A lépcsőház gondos kialakításának köszönhetően az épület hasznos terévé, szervező motívumává válhatott. Az ívesen forduló lépcsőt három oldalról keskeny folyosóval vették körbe. A szokatlanul magas lépcsőház bensőséges hangulatát festett mennyezetének meleg színei és az északi ablakok színes üvegezése tovább növelte. A színes üveg tovább lágyította a belsők fényeit és még otthonosabbá tette azokat. A fényes ablak és a sötét belső felületek közötti átmenetet a színes ablak alkalmazásával tették harmonikussá. Hasonló gondossággal tervezték meg a közlekedőket, előtereket, folyosókat, melyekre puttókkal és női aktokkal ékített ajtók nyíltak.

Az enteriőrök kialakítása, a szobák berendezése fontos feladatnak számított, ezért megtervezésüket legtöbbször maga az építész vállalta magára, aki nemegyszer a bútorok beszerzésében is részt vállalt. Az építtetővel egyeztetve ő adott programot a festőművészeknek és szobrászoknak a képzőművészeti alkotások elkészítéséhez. Kész műtárgyak vásárlását a korabeli szakírók nem ajánlották: elterjedt nézet volt, hogy a festményeket, szobrokat, iparművészeti alkotásokat méret után, a helyszíni adottságoknak megfelelően illett megalkotni. A villa belső kialakítása így igazi összművészeti alkotássá válhatott.

A reprezentatív terekben: szalonokban, könyvtárakban, zenetermekben sötétebb színvilág uralkodott. Az intarziás padló világosabb fából készült. A falak tapétabevonata, a függönyök, drapériák mélyebb tónust kaptak, az ajtókat sötétbarna színre flóderezték (a fa erezetét mutató olajmásolás). A kazettás famennyezetet sötét színű fából állították össze. Az igényesen megfaragott fa gerendarács kazettáiban élénk színű festményeket helyeztek el. A sötét színekkel, úgy vélték, elegáns miliőt lehet teremteni; a mélyebb tónusok szebbé, puhábbá tették a teremben tartózkodók arcvonásait és a ruhák színe is ragyogóbban érvényesült. A falak elé bútorok, a bútorokra műtárgyak: vázák, porcelán és fém dísztárgyak kerültek. A helyiségeket körbe bútorozták és a szoba közepére is jutott berendezési tárgy. Az összkép egységes belsőépítészeti, képző- és iparművészeti elképzelést tükrözött. A villában szerencsésen fennmaradtak a falat tagoló belsőépítészeti elemek, az ajtók keretezése és a felettük kialakított díszítő falkeretek, valamint a tükrös kandallók.

Russ János villáját egykor déli és nyugati irányban hatalmas kert vette körül. A korabeli ábrázolások szerint a Deák térre néző szárnyhoz dús koronájú fák hosszú sora vezetett: előtte magas lila íriszekkel körülvett kör alaprajzú szökőkút működött. Megnyerő volt a kavicsolt utakat szegélyező, szépen gondozott növényzet látványa is. A képet jegenyefák kettős sora keretezte. A kertben szabályos formájú virágágyakat alakítottak. A háttérben lépcső vezetett fel a teraszra, melynek ponyvaernyője alatt kerti székek várták a pihenni vágyókat. A terasz oldalfalaihoz málna- és ribizlibokrokat ültettek, a szomszéd ház tűzfalához pedig farácsot illesztettek, hogy zöld kúszónövények borítsák be. A park egykori szépségére napjainkban a dús növényzet és egy-két szobortorzó emlékeztet.

Források:  

Winkler Gábor: Nagypolgári villaépítészet Sopronban a 19. század végén. In: Soproni Szemle 64. évf. 1. szám, 2010.

w3.sopron.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép: Máthé Alexandra