A Soproni Egyetem Botanikus Kertjének létrejötte így szorosan összefügg a magyar erdészeti felsőoktatás történetével. A színvonalas erdészeti oktatás nélkülözhetetlen kelléke a kor színvonalán álló, az oktatott tananyaggal egybehangoltan fejlesztett és a tudományos kutatást is segítő botanikus kert. Ezért az erdészeti felsőoktatási intézmények mellett világszerte találunk hasonló létesítményt. A botanikus kert adja az előadásokhoz és gyakorlatokhoz szükséges lomb-, rügy- és maganyagot és belőle kerül ki az anatómiai gyakorlatokhoz felhasznált mikroszkópiai metszetanyag is. Természetesen a kertnek van még egy igen nemes feladata is: esztétikai keretül szolgál egy olyan intézménynek, amelynek hivatása a növénykultúra ápolása.

A Bányászati és Erdészeti Főiskola 1918-ig Selmecbányán üzemelt, ahol a kezdetektől működött mellette botanikus (dendrológiai) kert. Természetes volt, hogy a Sopronba áttelepült intézménynek is rendelkeznie kellett hasonlóval. 1922-ben költözött mai helyére, a korábbi Honvéd Főreáliskola épületeibe. Az épületeket övező enyhén lejtős, közel trapéz alakú terület 1897-ben, még a főreáliskola építésére való átadásakor nagyrészt szántóföld, kisebb részében gyümölcsös volt. A be nem épített, szabad tereket az iskola céljaival egyezően rendezték be: a főépületek mögötti központi részt és planírozták és rajta uszodát építettek, illetve gyakorlóteret, sportpályát alakítottak ki. Szegélyén egy 20-50 méteres sávot meghagytak természetes vonulatában. Az épületektől távolabb eső, nyugati részében konyhakertészet és a gyümölcsös volt. A fennmaradt területeket facsoportokkal telepítették be, s a főbb útvonalakat és épületeket sorfákkal szegélyezték. Az iskolaparancsnok Liszkay József őrnagy fejlett szépérzékének tulajdonítható, hogy a park igen változatos fa- és cserjeállománya nem maradt el a környéken fellelhető kastélykertekétől. Természetszeretetére jellemző, hogy a fontosabb fajokat már annak idején is szemléltető névtáblákkal látta el. A befásított részek az egész kert mintegy felét tették ki. Ma az idős vadgesztenyék, juharok, hársak, platánok emlékeztetnek még az akkori kertépítőkre.

A katonai reáliskola parkjának az erdőmérnökképzés növénytani oktatásának alapját képező botanikus kertté alakítása a Növénytani Tanszék vezetőjének, Fehér Dániel főiskolai nyilvános rendes tanárnak a tervei alapján és vezetésével 1923 tavaszán „nagy ambícióval, de csekély anyagi segítséggel” vette kezdetét. A felhasznált szaporítóanyag részben Selmecbányáról származott, de folyamatosan gyűjtötték a fajokat Magyarország és Európa erdős területeiről is. Hathatós támogatást nyújtottak az erdőigazgatóságok, erdőfelügyelőségek. 1926-tól szinte évente szerveztek gyűjtőutakat a Schneebergre, Raxra, Írottkőre, ahonnan gazdag havasi növénykollekcióval tértek vissza. A rendszertani csoportosításból következett, hogy a telepítésnél a fák és cserjék rokon fajai egymás mellé kerültek. Igyekeztek azok klimatikus igényét is figyelembe venni. A lágyszárú növények pedig olyan facsoportok alját és hézagait díszítették, amelyeknek természetes kísérő fajai. A napjainkban 17 hektáron elterülő arborétumban kedvező mikroklímájának köszönhetően számos őshonos és tájidegen faj is előfordul. Utóbbiakat képviselik a mamutfenyők különböző fajtái, míg a honos növények közül 149 védett és fokozottan védett faj él itt, köztük például az erdei ciklámen vagy a magyar nőszirom. Összesen mintegy 4000 faj él itt.

Kiemelkedő értékű fafajok a fenyők közül a nikko-jegenyefenyő, a mandzsu jegenyefenyő, a mexikói selyemfenyő, az óriástobozú fenyő, a japán fehérfenyő és a tiszafák három faja, továbbá a lombos fajok közül a szikfa és a japán szil. Itt él az ország legnagyobb tengerparti mamutfenyő példánya is. A világ különböző flóraterületeire jellemző növényfajokat különböző kertrészek mutatják be: japán mérsékeltöv, Korea, Mandzsúria, az Amúr-vidék flórája, Kelet-Szibéria fás növényei, Kína lombhullató és tűlevelű erdeinek növényei, Nyugat-Szibéria és Észak-Európa flórája, Észak-Amerika mérsékelt övének fa- és cserjefajai. A lágyszárúak közül természetesen jelen van Sopron emblematikus virága, az erdei ciklámen, de a farkasbogyó és a magyar nőszirom is. A Botanikus Kert növényállományának jelentős része származik spontán betelepülésből: zuzmók, mohák (57 faj), nagygombák (170 faj), lágyszárú növények. 1978-tól országos jelentőségű védett terület. 

A kertben számos szobor, emlékmű is látható. A mellszobrok az egyetemhez és a kerthez kapcsolódó erdőmérnököknek, erdészeknek, egykori egyetemi tanároknak állítanak emléket. Emellett található itt 1956-os emlékmű és olyan szimbolikus alkotások, mint a Megsebzett szarvas vagy éppen az Erdő szelleme. 

2012-ben nyílt meg a kertben az Építőipari Nívódíjjal is kitüntetett, impozáns üvegfalú épület, a Ligneum Látogatóközpont. A  tudományos-turisztikai komplexum az erdő alkotóelemeinek interaktív bemutatásán, a benne zajló ökológiai, gazdálkodási folyamatok szemléltetésén kívül foglalkozik a faanyagok különleges tulajdonságaival, sokoldalú felhasználásával, megújuló energiaforrásként való alkalmazásával.

2021 októbere óta a látogatók 3,5 kilométer hosszan megújult sétautakon és egy 16 állomásból álló tanösvényen fedezhetik fel a kert értékeit. A Soproni Egyetem a „Természetesen Veled” jelmondatának megfelelően azt tartotta szem előtt a felújítás során, hogy a hallgatók és a látogatók a természeti értékek élményszerű megismerésével töltsenek el minél több időt a Botanikus Kertben. Ehhez nagyban hozzásegít a kert gazdag állatvilága is: az itt fészkelő számos énekesmadár dala, az egyik fáról a másikra ugró mókusok vidám látványa vagy éppen az őzek, ahogy békésen pihennek a bokros területeken.

Források:

természetjaro.hu

Az erdészeti felsőoktatás botanikus kertjének története. Írta: Dr.  Nemky Ernő – Dr. Vancsura Rudolf, 1969. - publikálva a www.botanikuskert.nyme.hu weboldalán.

travelo.hu

Borítókép: Sopron Média