- A haláltól nem félek! A cellában itt eltöltött hat hónap alatt történt körülbelül 45 kivégzés hozzászoktatott a halálhoz - Tihanyi Árpád mártír búcsúleveléből olvasott fel Ács Tamás színművész a megemlékezés során. A rendezvényen elhangzott: az 1956-os forradalom és szabadságharc a városban tanuló egyetemistáknak és a velük hazafiasságtól vezérelve együttműködő fegyveres szervezeteknek köszönhetően békésen zajlott. Azonban a 63 évvel ezelőtt beköszöntött november itt is eredményezett akciókat.  

- Mivel Sopron beszögellésben van, ezért az úgynevezett katonai tanácsa, bízva a nyugati segítségben elhatározta, hogy lezárja fegyverrel ezt a területet – világított rá Dr. Sarkady Sándor tudományos kutató, történész. - 1956. november 3-án és 4-én ehhez kaptak a süttöri tüzérezredtől tarackokat és lövegeket. Ami pedig az úgynevezett nagycenki ellenállást jelenti, több mit 300-an mentek ki Nagycenk alá és egy hármas védelmi vonalat állítottak fel. Azonban a rendelkezésükre bocsájtott páncéltörő ágyúk nem működtek, hiányzott belőlük az ütőszeg, így a beérkező szovjet katonák és tankok lefegyverezték őket. Ezután kisebb menekülés indult meg, majd november 4-én délután megkezdődött egy exodus, amely keretében mintegy 5400 ember hagyta el Sopront és környékét – fejtette ki.

Legtöbben a bosszúteljes jövő iránti félelmük hatására indultak el - a megmozdulásokat, ahogy országszerte rengeteg helyen, a megyénkben is vasöklű, indokolatlanul kegyetlen megtorlás követte. - Sopron esetében súlyos börtönbüntetésekről beszélhetünk – szögezte le a történész. - Azonban a nemzeti gyásznapon a sopronkőhidai rabtemetőben azokra az itt eltemetett férfiakra emlékezünk, akik vezetői voltak az 1956-os győri és mosonmagyaróvári szabadságharcnak. Azt is tudja most már az utókor, hogy ők mentették a honi hóhérkülönítmények tagjait és mégis irtózatos megtorlást kellett elszenvedniük. A Kádár János által vezetett folyamat során több száz embert végeztek ki, 26 ezer embert börtönöztek be és 250 ezer magyarnak el kellett hagynia a hazáját – hangsúlyozta a tudományos kutató.

63 évvel ezelőtt fojtották vérbe az 1956-os forradalom és szabadságharcot. November 4-ét, amikor az 1956-os események áldozatairól emlékezik az ország, a kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá.

A jánostelepi rabtemetőben a megtorlás kilenc mártírjának állítanak emléket. Szeretteik ma is őrzik emléküket, de úgy vallják: a szabadságban és igazságban bízó közösség hosszú időkön keresztül segítette őket.

- Olyan közegben éltünk, amely sokat segített a nehéz napok feldolgozásában – mondta Tihanyi László, Tihanyi Árpád fia. - Itt olyan emberekre gondolok, akik például 1989. június 15-én Sopron belvárosában, a Széchenyi téren, illetve itt, ebben a rabtemetőben emlékeztek az elhunytakra, a kivégzettekre – fűzte hozzá a mártír fia, akit családi szálai miatt többször inzultáltak, kihallgattak a rendszerváltozás előtti időkben.

A megemlékezés végén Sopron önkormányzata képviseletében Dr. Farkas Ciprián polgármester, valamint Dr. Simon István és Csiszár Szabolcs alpolgármesterek helyezték el az emlékműnél az emlékezés virágait.  

A Kőhida-Jánostelep melletti régi rabtemető közelében nyugszik a forradalom nyolc, Győrben kivégzett résztvevője: Czifrik Lajos (Mosonmagyaróvár, 1914. - 1958. 01.15.), Földes Gábor (Budapest, 1923. - 1958. 01.15.), Gulyás Lajos (Kisújfalu, 1918. - 1957. 12.31.), Kiss Antal (Diószeg, 1933. - 1957. 12.31.), Tihanyi Árpád (Győr, 1916. - 1957. 12.31.), Török István (Sárvár, 1930. - 1958. 12.02.), Weintrager László (Mosonmagyaróvár, 1928. - 1958. 01.16.), Zsigmond Endre (Doborgazsziget, 1924. - 1957. 12.31.) és kilencedikként Szigethy Attila (Kapuvár), a Dunántúli Forradalmi Intézőbizottság vezetője.