A templomnak otthont adó település keletkezését a honfoglaló magyar törzsek egyikének, a Kér nemzetségnek köszönheti. Írott forrás 1237-ben említi először Quer néven, 1264-ben Keer alakban fordul elő. Ekkoriban már állt katolikus temploma. Az 1380-as években Pusztakérként emlegetik, mai neve 1465-ben szerepel először. Nemeskér lakói földesurukat, Nádasdy Tamást követve nagyon korán, 1535 körül áttértek az evangélikus hitre. Mivel a teljes lakosság hitet váltott, új imaházra sem volt szükség, egész egyszerűen használták tovább középkori templomukat az új vallás szerint.

A Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése utáni évtized a protestánsüldözés miatt vált hírhedté. Az I. Lipót császár által összehívott 1681-es soproni országgyűlésen aztán bizonyos név szerint kijelölt egyházközségek korlátozott vallásszabadságot nyertek. Ezt azt jelentette, hogy kizárólag ezeken úgynevezett artikuláris helyeken szigorú megkötésekkel ugyan, de engedélyezték az evangélikus vallás gyakorlását. Sopron és Vas megyékben Nemeskér, Vadosfa, Nemescsó és Nemesdömölk voltak ezek a megnevezett helyek. Ebben az időben tett szert Nemeskér országos jelentőségre. 1651-1785 között Sopron vármegye székhelye lett, a megyegyűlések helyszíne. Az e célra 1669-ben épített egykori vármegyeháza épülete ma is áll.

A település ura, a Nádasdy család időközben rekatolizált, a falubeliek egy része követte őket. A nagyrészt katolikus megyei nemesség nyomása is erős volt – zavarta őket, hogy a gyűlések alkalmával itt tartózkodva, nem tudnak helyben elmenni misére. Így még 1732-ben egy királyi leirat visszaadta a katolikusoknak régi templomukat, a paplakot és az iskolát. A leirat egyben lehetővé tette, hogy az evangélikusok saját imaházat építsenek. Csak imaházat, és nem templomot, szigorú megkötésekkel a külsejére vonatkozóan: egyszerű, négyzetes alaprajzú, minden díszt nélkülöző magtárszerű (szó szerint így fogalmazva) épületet emelhettek, kis méretű négyszögletes ablakokkal és ajtóval. Teteje nem emelkedhetett a házak sora fölé. Bejárata nem nyílhatott az utcáról, tornyot és szentélyt nem építhettek hozzá, csak fa haranglábat mellé. Engedélyezték parókia, iskola építését is és mindezen célokra egy üres telket adományoztak.

Az imaház méretezésénél meghatározó volt, hogy a nemeskéri anyaegyházhoz további 32 község evangélikusai tartoztak, így az istentiszteletek alkalmával több, mint 3000 hívő számára kellett helyet biztosítani.  A rendelkezésre álló telek méretét a lehető legjobban kihasználva, a hívek összefogásával rekordidő, 6 hónap alatt felépült az imaház. Az épület magtár formáján nem volt lehetőség változtatni, alkalmazkodtak az előírásokhoz, bár egy torony építésével azért megpróbálkoztak. Királyi engedély hiányában azonban a főbíró leállíttatta az építkezést, a csonkán maradt tornyot csak 1862-ben fejezhették be. /Ekkor engedélyezték országos szinten nem katolikus templomok mellett is kőtorony emelését. / Az imaházat két sor kisméretű, szigorúan négyszögletes ablakkal látták el. A felső ablaksor az épület teljes belső terében végighúzódó karzatok természetes megvilágítását volt hivatott biztosítani.

A templombelső kialakítása a maga nemes egyszerűségében megkapó. Belső szerkezete, karzatai és berendezése teljes egészében fából készült. A fa meleg barna színe, természetes harmóniája lenyűgözi a látogatót. A hosszanti, alacsony karzatokat és a gerendás famennyezetet hat-hat óriási, faragott faoszlop tartja. Ezeket készen kifaragva hozták ide a testvérközség, Locsmánd evangélikus hívei.

Az északi fal előtt elhelyezett szószékoltár a legrégebbi fennmaradt darab hazánkban a maga nemében, 1736-ban állították össze. A szószékoltár az evangélikus templomok sajátossága, az oltár és a szószék egybeépítését jelenteni. Az itteni rózsaszín és kék márványozású, egyszerű kivitelű fenyő oltár helyben készült. Az oltárfal közepét az Utolsó Vacsorát ábrázoló olajfestmény tölti ki. Az oltárfal és az oltárasztal közötti táblán bibliai idézetek olvashatók. Az oltárfal takarásában, gyakorlatilag az oltár hátsó falával egybeépítve fa oszlopon emelkedik a magasba a hársfából készült szószék. Az innen prédikáló lelkészt a karzaton is jól hallhatták és láthatták a hívők. Érdemes közelről is megcsodálni a szószék művészi igényességű faragott díszeit: négy mellvédlapján a négy evangélista faszobra látható. A 17. században készült, késő reneszánsz stílusú alkotást nagy valószínűséggel Ausztriából vásárolta a gyülekezet. A fa padozat egyszerűségében szép, a faragott kalaptartók díszítése figyelmet érdemel. A keresztelőkút 1734-ből származik.

1781-ben II. József türelmi rendelete révén minden felekezet szabad vallásgyakorlatot nyert, ekkor fejeződtek be az artikuláris idők. A nemeskéri anyagyülekezet ezzel elvesztette országos jelentőségét, a korábbi leányegyházak megépíthették saját templomaikat. A vármegye is visszaköltözött Sopronba.

Ugyan 1862-ben még felépítették a templom korábban félbemaradt tornyát, de 1913-ra olyan rossz állapotba került maga az épület, hogy a felújítása helyett inkább az elbontásáról döntöttek. Az új templomra összegyűjtött pénzt azonban elvitte az I. világháború, így maradhatott meg az utókor számára ez a csodás alkotás. Hasonló hangulatú templombelsőkkel leginkább a Felvidék és Erdély protestáns templomaiban találkozhatunk.

Az 1970-es években a templom komoly műemléki felújításon esett át. Megszüntették a faszerkezet rovar- és gombafertőzését – a teljes faanyag ötödét kellett ehhez cserélni -, majd konzerválták a fát. A 2010-es években újra szükségessé vált az épület karbantartása, ekkor a falak beázását, penészesedését szüntették meg öt évig tartó rekonstrukció során. Így remélhetőleg még hosszú ideig gyönyörködhetnek az erre járó érdeklődő látogatók a különleges faszerkezetek felemelő látványában.

Források

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok, 1982.

szepmagyarorszag.hu

evangelikus.hu

nemesker.lutheran.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép: origo.hu