Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt. Hadik András 1757. október 10-én kalandos és sikeres vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalásába. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik- huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a huszárok a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt mozogtak, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t.

A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Ám a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találta a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét, ezért a fizetést megtagadták, mire Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, a porosz őrség elmenekült. A huszárok ez követő fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután már kifizették az óriási, több mint 200 ezer talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek.

Ez a haditett mintapéldája a minimális hadtápot igénylő, gyors mozgású, kis veszteségű, magas erkölcsi szintű, pszichológia hadviselésnek, mely - többek között - a magyar hadi erényeknek mindig is az egyike volt.

Borítókép: Hadik András szobra (forrás: internet)