Az ungvári kosárlabda-utánpótlás egy csapatának kerestek biztonságos elhelyezést Magyarországon, miután a háború sújtotta Ukrajnában minden bizonytalanná vált. A Líceum, a sportiskola és az egyetemi sportklub vezetői e hír hallatán azonnal összefogtak és cselekedtek. A sportiskola két busszal indult a magyar-ukrán határra, hogy biztonságban Sopronba menekítse a 12-14 éves gyerekeket. Az egyik járművet Horváth József vezette, aki háromszorosan is érintett az akcióban; a Líceum tanára, a SMAFC elnöke, a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia szakmai igazgatója.

- Órákat kellett várnunk a határon, mert Ungváron éppen légiriadó volt és senki sem hagyhatta el az óvóhelyeket. Így a mi csoportunk is csak egy későbbi vonattal tudott a záhonyi határátkelőhöz jönni. Ezt csak azért mondom, hogy érzékeltessem: Kijevtől több száz kilométernyi távolságban is nehéz lett most az élet. Az a lényeg, hogy a gyerekek már biztonságban vannak a Líceum kollégiumában, hétfőn késő este elfoglalhatták új otthonukat. Kedden még autóval is érkeznek néhányan, így összesen tizenhat kisfiú, hat kislány és öt anyuka elhelyezéséről kell gondoskodnunk bizonytalan ideig. De az összefogás kiválóan működik, nem lehet gond - mondta el Horváth József a hosszú út után.

- A Líceum felkészült a vendégek fogadására. A szállás és az étkeztetés biztosítása mellett a gyerekek foglalkoztatását is vállaljuk,  és segítséget nyújtunk a menedékes státuszok ügyintézésében is - mondta el Tölli Balázs, a Líceum igazgatója.

Dr. Szekeres Csaba, a sportiskola elnöke a befogadottak minél jobb elhelyezése mellett azt is fontosnak tartja, hogy a soproni kosárlabdázó gyerekeket is szembesítsék a dámai helyzettel.

- Olyan programokat fogunk szervezni, ami megérteti a békében élő soproni gyerekekkel azt, milyen elveszíteni a háború miatt miatt, ami fontos: otthont, családot, biztonságot. Érteniük kell, milyen fontos az összefogás, a segítségnyújtás. Hiszen nemcsak kosarasokat, embereket is nevelünk - emelte ki Szekeres Csaba.

A kollégium ötödik emeletén alakítottak ki az ingvári menekültek számára megfelelő életteret. Meg kell  szervezni az étkeztetésüket is, ami iskolaidőben a kollégiumban megoldott lesz, de ünnepnapokon más módot kell találni az ellátásukra.

Miután nagyon gyorsan kellett cselekedni, egyelőre a legfontosabb teendőket szervezték meg a befogadók, a következő napok feladata lesz annak felmérése, mire van még szüksége a gyerekeknek és az anyukáknak. A Líceum a szállás és az étkeztetés biztosítása mellett a gyerekek foglalkoztatását is vállalja. A diákok nem tudnak magyarul, valószínűleg az orosz és az angol lesz a velük való  kommunikáció nyelve. A sportiskola és a SMAFC edzéseket szervez számukra, biztosítva a szakembereket és a sportcsarnokot.

Egyelőre annyi bizonyos, hogy huszonhét, Ukrajnából kimenekített gyerek és felnőtt már biztonságban van az összefogásnak köszönhetően.