- Anyósom édesapja: Hanczik András nem tért haza a második világháborúból: senki sem tudta mi történt vele. Feleségével mindössze négy boldog évük adatott, szerelmük gyümölcse három esztendősen maradt félárva – meséli Csepregi Csilla, akit sokan a Pompi nevével fémjelzett tűzvédelmi mesekönyvek révén ismernek.

– Az elmúlt 75 év anyósom és édesanyja számára a keresésről szólt: még a nagyvilágba is el akartak indulni a rendszerváltás után, hogy végre bizonyosságot szerezzenek arról, mi is történt a soha haza nem tért édesapával. Örökké bennük motozott a kérdés, ahogy a régi családi képeket nézegették: vajon meglőtték a harctéren, vagy betegség vitte el, vagy esetleg mégsem hunyt el, vagy a fogolytáborban érte a halál? A sok-sok megválaszolatlan kérdés miatt nem tudták lelkükben lezárni a fájó történetet. Anyósom édesanyja szép kort megélt: 92 éves korában hunyta le örökre a szemét, élete végéig hiányzott neki az elvesztett férje.

Csepregi Csilla 12 esztendővel ezelőtt kezdte a saját családfáját kutatni: ekkor szeretett bele a számára oly izgalmas tevékenységbe. Már évek óta ott motoszkált benne: szívesen felderítené az eltűnt nagypapa személyét, de lehetetlennek tűnt a vállalkozás, hiszen azt sem tudta: merre induljon el. Ami biztos volt: 1944. szeptemberében vonult be katonának 32 évesen, ettől a pillanattól kezdve senki sem tudott róla semmit. A falujába szép sorban érkeztek haza 1945-ben a katonák, ám Hanczik Andrást hiába várták. Felkutatásában akkor történt fordulat, amikor Csilla egy érdekes információra bukkant:

- Az interneten olvastam azt a cikket, amely szerint Oroszország hatvanezer hadifogoly adatait átadta a magyar államnak. Szöget ütött a fejembe: hátha a nagypapa is köztük lehet. Gondoltam utánanézek, a katonakagulagon.hu elnevezésű weboldal volt a segítségemre. Nem találtam a nagypapát, csak egy hasonló nevű elhunytra: Hancsik Andrásra találtam, de a születési hely nem egyezett. Valamiért mégis úgy éreztem: ez lesz a jó vonal.

- A honvédelmi minisztériumnak írtunk egy kérelmet, hogy bocsássák rendelkezésünkre a Hancsik Andrással kapcsolatos adatokat. Hosszas várakozás után a hadtörténeti intézet és múzeum bepillantást engedett hat orosz nyelvű iratba. A fordítás során egyértelművé vált, hogy 75 évvel a halála után a nagypapára találtam rá, csak a nevét írták rosszul. Ebből az iratból sok minden kiderült: mikor hova került a fronton, illetve az is, hogy Sztálingrádban volt hadifogoly, és ott hunyt el 1945 februárjában bélfertőzés következtében, és ott is temették el. 

Csilla ezt a történetet írta meg a karácsonyi ajándékkönyvben anyósa: Hanczik Etelka számára, aki úgy érzi: 75 év után a lelke megnyugvásra talált. A könyv személyes ajándék, nyomtatásban nem jelenik meg, ám a családfakutatás olyannyira rabul ejtette a szerzőt, hogy nem tartja kizártnak: ezzel kapcsolatban a közeljövőben a nagyközönség számára is publikációval jelentkezik.