HAJDANI LEGENDÁK, AKIKNEK NEVE MÁR CSAK KEVESEKNEK CSENG ISMERŐSEN

 

VARGYAS ISTVÁN: A magyar nyelv harcosa, aki az élete árán enyhítette a beteg szenvedését

A 17.-18. században is jelen volt az a komoly vád a jezsuita értelmiséggel szemben, hogy feláldozzák a magyar kultúrát, s benne kiváltképpen a magyar nyelvet a latin műveltség oltárán. Az 1719.-es esztendő december havának 19.-ik napján azonban Kapuváron napvilágot látott egy Vargyas István nevű géniusz, aki már fiatalon, és roppant konstruktívan cáfolta mindezt.

Felcsapta Franz Wagner akkoriban alapműnek számító alkotását, az „Universae Phraseologiae Latinae Corpust”, és jócskán ellátta ezt a latin szótárt tősgyökeres magyar kifejezésekkel és közmondásokkal, így megszületett a „Phraseologia Wagneriana hungarico idiomate locupletata” című mű. Példának okáért, az ő találmánya az idegenszívű „theatrom” magyar megfelelője, a „játékszín” szó. Művét az akkori hazai értelmiség így éltette: „valóságos kincsesbánya az igazi magyarságnak.” Azonban ez a kötet nem csak nyelvtudományi szempontból volt kivételes: az iskolákba is beköltözött, hogy a bővített, frissített magyar nyelv újdonságait magukba szívhassák általa a nebulók.

Bár Vargyas István munkájának gyümölcsét mindmáig élvezzük, akárhányszor elhagyja egy általa alkotott, vagy köztudatba hozott magyar szó ajkainkat, ő a legnagyobb alkotását csak csekély ideig tarthatta büszkén kezében – hitszónokként a himlős betegeket látogatta, hogy enyhíthesse szenvedésüket. Eközben elkapta a ragályt, és jobb létre szenderült – 1751-ben, alig egy esztendővel fő művének megjelenése után. Vargyas István neve sokak szerint méltatlanul merült feledésbe, ugyanis ő már több évvel Kazinczy megszületése előtt harcolt tollával az édes anyanyelvünkért.

Alton John - A "fényfestés" legendája, aki több tekintetben is az első Oscar-díjas volt.

A többi Sopronban, vagy környékén született kultúrharcoshoz hasonlóan John Alton élete is csupa "elsőkből" áll. Az 1901-ben, október 5-én napvilágot látó férfi a "fényfestés" nyelvén alkotott maradandót. 1932-ben ő fotografálta az első argentin hangosfilmet, aztán amerikai bűnügyi filmeken csiszolódott mesteroperatőrré. Élete fő kihívásának tekintette, hogy fényekkel való játék segítségével egy roppant különleges, nehezen megszelídíthető műfajt a tökélyre vigyen: a film noirt. Számos filmes portálon olvasható: senki nem tudott úgy játszani fénnyel, árnyékkal, és sötétséggel, mint ő - még szakkönyvet is írt a témában.

Elszántságának köszönhetően az életműve hamar sikerfilmbe illő lett: az "Egy amerikai Párizsban" című, 1951-ben mozivászonra kerülő musical filmért Oscar-díjat kapott. Ezzel ő lett az első Oscar-díjas operatőr, és az első magyar, akit ezzel az elismeréssel tüntettek ki. A legendás "fényfestő" rendkívül korán, 53 éven korában ment nyugdíjban. Sokan azt hitték róla akkor, hogy megőrült - de azt kritikusai is elismerték: hiába volt "rövid" a földi pályafutása, szakmája megszállottjaként örökre beírta magát a filmvilág történelmébe. Alton John végül 1996. június 2.-án, 95 évesen költözött fel a "nagy égi stúdióba".

Solthy György – Az első teljesen színes Döbrögi

1904. március 18.-án nem mindennapi dolog történt Sopronban: soltenaui Sterbenz Rudolf néven megszületett egy igazi sztár. Ezt azon a tavaszi napon persze még senki sem sejtette, de az időközben Solthy György nevet felöltő férfi hamar bebizonyította, hogy méltó erre a jelzőre: miután végigjárta kerek-e hazánk szinte összes vidéki színházát, 1932-ben már a Fővárosi Operettszínház deszkáit koptatta. Egészen 1944-ig, amikortól már az Új Magyar és a Vidám Színházban lépett fel. 1945-től pedig már a Víg-, a Magyar-, a Madách Színház is foglalkoztatta.

Talentumát azonban igazán filmcsillagként ragyogtatta meg a nagyközönség előtt. 1940-54-ig mintegy 40 produkcióban alakított. Egyebek között volt ő nagyherceg a Dankó Pistában, vállalatigazgató az Álomkeringőben, és főorvos az Egy asszony visszanéz-ben – legemlékezetesebb alakítása azonban az volt, amikor az első teljesen színes magyar filmben, az 1950-ben bemutatott Ludas Matyiban magára öltötte Döbrögi Döme nagyságos úr szerepét. Az ezerarcú férfi 1961. november14.-én hunyta le örökre oly’ sok színt látott szemeit.

JELENÜNK NAGYJAI, AKIKRE MINDANNYIAN BÜSZKÉK LEHETÜNK!

Horváth Kornél: a világ legjobb ütőhangszerese

Horváth Kornél 1954. szeptember 27-én látta meg a napvilágot, a lövői patikában - ez egyébiránt náluk egyfajta családi hagyomány volt. Felmenői között számos illusztris személlyel büszkélkedhet: ükapja például Berzsenyi Dániel tanítója volt. Horváth Kornél karrierje több mint méltó ősei dicsőséges szellemiségéhez. A zenész ütőhangszereivel a jazz olyan vonulataira is rávilágított, amely még a legszakavatottabbak számára is újdonságként cseng.

Első jelentős sikerét 1998-ban, a Lipcsei Jazz fesztiválon aratta, a Lantos Zoltán Mirrorworld Quartettel. Pályafutása során mintegy 32 nemzetközi, valamint számos hazai fesztiválon játszott. Összesen 11 együttesben ragyogtatta meg egyedi tehetségét, szinte valamennyi neves honi jazz muzsikussal színpadra lépett, illetve olyan nemzetközi hírességekkel koncertezett, mint Tomy Campbell, vagy Al Di Meola. Vitathatatlan érdemei közé tartozik, hogy számos világsztárt „hozott” Sopronba: 2011-ben az édesapjára emlékezve Alegre Corrêa-val adott koncertet a soproni Evangélikus Templomban, legutóbb pedig Stanley Jordannel lépett fel a Fertőrákosi Barlangszínházban.

A zenész érdemeit számos elismerés dicséri. 2016-ban a brit Rythm magazinonline szavazása alapján őt választották meg a világ legjobb ütőhangszeresének, de Sopronért Emlékéremmel, Kossuth-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, Artisjus-díjjal, eMeRTon-díjjal, és Arany Dobverő-díjjal is jutalmazták.

Eperjes Károly: a halhatatlan színész

Hegykő büszkesége 1954. február 17.-én született a Sopron közelében lévő községben. A színművész kacskaringós utat járt végig, mire megtalálta azt a hivatást, amiben kibontakoztathatja tehetségét: szülei papnak szánták, de a színészpályát megelőzően volt műszerész és labdarúgó is. Abban, hogy Eperjes Károly megannyi emlékezetes pillanattal gazdagította a világot jelentő deszkákat, komoly szerepe volt a Kossuth-díjas mentorainak, Major Tamásnak, és Székely Gábornak, akik a Színház- és Filmművészeti Akadémián terelgették az ifjú talentumot.

A színművész több másik teátrum mellett a Nemzeti Színháznak is volt tagja. Ez idáig mintegy 88 darabban, és 62 filmben játszott – olyan jelentős karaktereket is megidézett az elmúlásból egy produkció erejéig, mint Széchenyi István (A Hídember), illetve Silvus (Shakespeare: Ahogy tetszik). 2008 és 2015 között a Veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója volt Bujtor István, majd Oberfrank Pál igazgatása mellett. A kultúra színpompás deszkáin megtestesített érdemeit egyebek mellett Kossuth- és Jászai-Mari-díjjal, valamint a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével is elismerték. A jelentős Bubik István-díj kurátorát a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is beválasztotta a nagyérdemű.

Folytatás......

Kováts Adél: a színésznő, aki közel száz bemutatóval büszkélkedhet

92, a Színházi adattárban regisztrált bemutató, és mintegy félszáz filmszerep – az 1962. június 18-án Kapuváron született, de Sopronban nevelkedő Kováts Adél életművében tökéletesen megfér egymás mellett a romantika korának drámája, és jelenkor modern filmművészete is.

Miután elvégezte a Színművészeti Főiskolát, a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. Tehetségét prózai szerepekben, operettekben, s musicalekben ragyogtatta meg. Rövid ideig szabadfoglalkozású művész volt, de 1993-tól már a budapesti Radnóti Miklós Színház deszkáin testesítette meg a nagy szerzők tolla nyomán megfogant karakterek olykor drámai, máskor ragyogó szerepét. Munkája gyümölcse talán a legédesebb lett, amit egy színész kívánhat: 2016 februárjában beülhetett a Radnóti Miklós Színház igazgató székébe.

A szakma iránti alázatát, és talentumát Kossuth- és Jászai Mari-díjjal, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével is elismerték.

Richly Zsolt: A kockásfülű nyúl és a Kíváncsi Fáncsi rendezője

Az 1941. március 23.-án, Sopronban napvilágot látott rajzfilmrendező, animátor és grafikus által megrajzolt alkotások generációk gyermekkorába csempészet kalandokat, színeket, a magyar mesekultúra kincseinek felelevenítésével – vagy éppen megteremtésével. 1981-ben adták ki az általa rajzolt A kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesét diafilmen, de 1998-ban a Lúdas Matyi történetét is feldolgozta.

Számos filmhez is adta tehetségét – a legismertebbek ezek közül A kockásfülű nyúl, és a Kíváncsi Fáncsi, amelyeknek a rendezője volt. Karrierje érdekes pontja, hogy miután a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő festő szakán először és utoljára induló animációs képzésén megszerezte diplomáját, egyből a Pannónia Filmstúdió munkatársa lett. Ott több, mint 25 évig, egészen a nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Az utánpótlás felé is elkötelezett – a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animációs oktatásának meghatározó személyisége. Színes pályafutása során kapott Balázs Béja-díjjal, de elismerték Érdemes Művésznek, és Kiváló művésznek is.

A sor nem teljes. Ön kivel bővítené?