Vas megye és a magyar tudományosság egyik legnagyobb, tudománytörténetileg kimagasló alakja Náray-Szabó István.  A kristálykémiának és a szervetlen kémiának világviszonylatban egyik legismertebb tudósa, a röntgensugarakkal történő kristályszerkezet-kutatás hazai megalapozója és ennek a tudományágnak eredményekben utolérhetetlen művelője volt.

A Náray-Szabó nemzetség eredete a Kőszeg 1536. évi ostroma után nemesített hősök között szereplő Szabó I. Jánosig vezethető vissza. Mivel ez az ős Nárai községbeli volt, a "nárai" előnevet kapta.
Dr. nárai Náray-Szabó László (1899-1972), az ügyvédi kamara örökös tiszteletbeli elnöke, magyar királyi kormány-főtanácsos, Vas vármegye törvényhatósági bizottságának az örökös tagja, a magyar országgyűlés felsőházának a tagja, a Dunántúli Vakok Egyesületének az elnöke és nemes Némethy Blanka (1870-1957) első gyermekeként született meg István 1899. július 20-án Szombathelyen. Fiát az édesapja az általános elemi iskolába magántanulóként íratta be, majd 1909-ben a premontrei gimnázium tanulója lett. A gimnáziumi értesítők tanúsága szerint a nyolc osztályon végig szín kitűnő tanuló volt. A tehetséges fiú már 13-14 éves korában vegyi laboratóriumot rendezett be otthonában, megtakarított pénzén pedig értékes ásványgyűjteményt vásárolt magának. Szerette a sportot, jól úszott, lovagolt és kisebb vadra egy ideig szívesen vadászott, de amikor egy alkalommal egy őz szomorú kimúlását látta, a vadászattal örökre felhagyott.

A család szerette volna, ha fiuk a jogi pályát választja és ügyvéd lesz, de István vegyészmérnök akart lenni. Szilárdan kitartott elhivatottsága mellett és 1917-ben  beiratkozott a budapesti József Nádor Műegyetem vegyészmérnöki karára. Kitűnő minősítésű vegyészmérnöki oklevelét 1922. december 5-én kapta meg.

"Tanulmányaink során öt éven át két kollégiumban voltunk társak: 1917-21-ben a budai Szent Imre Kollégiumban, az 1927-28. évben pedig - állami ösztöndijjal - a berlini Collegium Hungaricumban. Mindkettőben szinte valamennyi főiskola és egyetemi kar hallgatóiból, illetve a szaktudományok kiválasztott képviselőiből alakult ki az a közösség, amelyből vajmi nehéz volt kitűnni. Náray-Szabó István azonban, amennyire ez csak elképzelhető volt, kiemelkedett közülünk." - emlékezik Náray-Szabó Istvánra egykori évfolyamtársa, Bodócsi István mérnök.

Mindenki szerette és becsülte az ifjú vegyészmérnököt. A Műegyetem Elektrokémiai Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus lett (1923–26). 1926-ban műszaki doktorátust szerzett. Ezután ösztöndíjjal előbb a Berlini Collegium Hungaricumba került és a Kaiser Wilhelm Institut für Faserstoffchemie-ben dolgozott, majd sikerült eljutnia a kristályszerkezeti kutatások akkori Mekkájába, Manchesterbe, ahol a Nobel-díjas W. L. Bragg közvetlen munkatársaként dolgozott három éven keresztül. Ez az időszak igen termékenynek bizonyult. Az akkori időkben, miután már igen nagy számú egyszerűbb szervetlen vegyület kristályszerkezetét ismereték, a jóval bonyolultabb szilikátszerkezetek felderítése vált időszerűvé és - a kísérleti és kiértékelési technika fejlődése folytán - eredménnyel is kecsegtető feladattá. Ezen a területen ért el Náray-Szabó kiemelkedő, úttörő eredményeket. Az ő nevéhez fűződik több fontos szilikát (pl. staurolit, apofillit stb.) és egyéb ásványok (pl. apatit, kriolit) első és ma is helytálló teljes szerkezet-felderítése.

Kimagasló érdemeiért a Victoria University két ízben is "honorary fellow"-nak választotta meg. Miként ezt W. L. Bragg a szilikátok rendszeréről írott, Nobel-díjjal jutalmazott klasszikus munkájában nyomatékosan kiemeli, Náray-Szabó István jelentősen vett részt a szilikátok szerkezetének kutatásában: a szilikátok rendszerének kialakítása pedig az ő érdeme.  Ez a Földünk szilárd kérgének jóval több mint 90%-át kitevő, a szilikátok csoportjába sorolható, több mint 220-féle ásvány vizsgálata és rendszerbe foglalása. Előtte ez még senkinek sem sikerült. Náray-Szabó egészen ifjan (30-32 évesen) fedezte fel a gondolatot, hogy „a rendszeres ásványtannak egyik legfontosabb feladata olyan szilikátrendszert alkotni, amely ezeknek az ásványoknak a kémiai, fizikai és kristálytani sajátságait a legteljesebb mértékben figyelembe véve, azoknak magyarázatát is tudja adni."

Számos lehetősége lett volna arra, hogy akár Angliában, akár az Amerikai Egyesült Államokban egyetemi katedrát vállaljon, vagy valamelyik előkelő kutatóintézet vezetőségében helyezkedjen el. Ő ennek ellenére − lemondva a felkínált anyagi előnyökről és a sokkal jobb kutatási lehetőségekről − 1930-ban hazatért.
 

Itthon a Szegedi Tudományegyetem Általános és Szervetlen Vegytan Tanszékén adjunktus lett és anyagszerkezetből magántanári képesítést szerzett. 1931-ben kinevezték a szegedi Eötvös Kollégium igazgatójának. Emellett 1933-tól 1938-ig Bay Zoltánnal is dolgozott. 1938-tól a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kémiai-fizikai tanszékének vezetőjeként nyilvános rendkívüli tanárként, majd 1939-től nyilvános rendes tanárként tanított.

1947-ben mint a Magyar Közösség tagját a köztársaság elleni összeesküvés vádjával letartóztatták. 1947-ben 4 évre elítélték, majd még két évre internálták. Ezek után az egyetemre nem tért vissza, az Építéstudományi Intézetben helyezkedett el. 1953-tól az intézet osztályvezetője, megszervezte az épületfizikai osztályt. Itt folytatott kutatásai a gazdaság számára fel nem becsülhető haszonnal jártak. Meghatározta a betonkészítés számára a víz és cement optimális arányát, s ezzel országosan nagy mennyiségű cement megtakarítását tette lehetővé. Kidolgozta a korróziónak ellenálló, saválló beton ipari méretekben való előállításának módját. Majd egy új mozaikparketta-ragasztó módszert dolgozott ki, s ezzel jelentős tölgyfa parketta-anyag megtakarítását tette lehetővé. Mindhárom találmány szabadalmat kapott, és külföldi előadásokon, ipari kongresszusokon ismertette őket.

Az MTA levelező tagja lett 1945-ben. 1948-ban kizárták, majd az MTA közgyűlése rehabilitálta 1989 májusában, így kizárását visszamenőleg érvénytelenítették. A kémiai tudományok doktora címet 1957-ben szerezte meg.

1956-tól az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében tudományos tanácsadó, 1969-ben nyugalomba vonult. Ő honosította meg a kristálykémiai kutatásokat hazánkban. Tanítványai közé tartozott – többek között – Kálmán Alajos akadémikus. 1972-ben Budapesten hunyt el. Külföldi szaklapok és tudós intézmények tucatjai emlékeztek meg haláláról, elmondva róla: „Üstökös volt, s amerre elvonult, megvilágította az eget!"

A nárai családi mauzóleumban nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította. Szombathelyen a Király utca 33. szám alatti hajdani lakóházán tábla örökíti meg emlékét.

Fia, Náray-Szabó Gábor vegyész, az ELTE egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1996 és 1999 között főtitkár-helyettese, 2006-2013 között a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának főigazgatója.

1990-ben posztumusz Széchenyi-díjjal ismerték el Náray-Szabó István kiemelkedő tudományos eredményeit.

Források: chemonet.hu

mke.org.hu

Borítókép: Olivin. Az olivin a szilikátásványok közé tartozó ásvány. Az olivin nem önálló ásványfaj, hanem a fayalit (Fe2SiO4) és a forsterit (Mg2SiO4) ásványfajok közötti elegysor köztes összetételű változata. (fotó: upload.wikimedia.org)