Horváth Zoltán Pusztasomorján született 1944. augusztus 17-én. Érettségit a csornai Hunyadi János Gimnáziumban szerzett, ezután rögtön felvételt nyert a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Családjának sokszor elmesélte, már gyerekkorában eldöntötte, gyógyító lesz. Szeretett nagymamája súlyos betegsége és korai halála még jobban megerősítette elhatározását. Ezt, és csakis ezt az utat akarta járni, enyhíteni a betegek fájdalmain, segíteni a gyógyulásukat.

Az orvosi egyetem elvégzése után 1968-ban csecsemő- és gyermekgyógyászként került a soproni kórházba. Gazdag életútja során mindvégig hű maradt az intézményhez. A soproni kórház volt gyakorlatilag az első és utolsó munkahelye, s milyen a sors, a halál is itt érte...

A ma már középkorú soproniak közül kevesen lehetnek, akik kisgyerekként vagy később betegként, ne találkoztak volna dr. Horváth Zoltánnal. A nyolcvanas években infektológus szakvizsgát tett, az ő javaslatára hozták létre a soproni intézményben az önálló fertőző osztályt. Egészen 1999-ig, az osztály megszüntetéséig főorvosként vezette, szervezte az itt folyó munkát, ezt követően pedig az infektológiai szakrendelést irányította. Szerteágazó feladatai mellett kezdte el kutatni a kullancscsípés okozta Lyme-kórt, és bár a kórház higiéniás szolgálatát, sőt, évekig az alapellátást is igazgatta gyógyító munkája mellett, e témában számtalan tudományos cikket is publikált. Rengetegen fordultak meg a rendelőjében. Rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat, és gyakori szereplőjévé vált a helyi sajtónak is, mert nagyon fontosnak tartotta a megelőzést. A betegeket nem megijeszteni akarta, hanem felkészíteni, megfelelő információkkal ellátni.

Magánélete ugyanolyan teljes volt, mint szakmai életútja. 1972-ben nősült, feleségével, a kórházi gyógyszertár gyógyszerészével harmonikus családi életet éltek. Két lányuk született, Tímea közgazdász, Nikoletta gyógytornász lett, s a lányok három unokával is megajándékozták.

Az aktív gyógyítói munkától 2011-ben vonult vissza, nem sokkal később súlyos betegség támadta meg szervezetét. Szerettei otthonában ápolták, gondos szeretettel. Dr. Horváth Zoltán, aki egész életét a gyógyító munkának szentelte, június elsején végül ott halt meg, ahol évtizedeken át dolgozott. Hű volt a kórházhoz még az utolsó pillanatban is...

 

„Salus aegroti suprema lex esto”-A beteg érdeke a legfőbb törvény