Mihályi a 12. században Sopron várának tartozéka volt, a vár fegyveres szolgálatában álló várjobbágyok birtokában állt. Elsőként egy 1198-ban kelt oklevélben említik, mint prédiumot, azaz kisebb mezőgazdasági központot. Az oklevélben az áll, hogy Imre király Csák Ugrin győri püspöknek adományozza Pál soproni várjobbágy Mihal nevű prédiumát, mert Pált felségsértés bűnében elmarasztalták. A Csák nemzetség a birtokot minden tartozékával együtt megkapta, beleértve 9 házas szolgát, 10 nőtlen szolgát és 4 házas szabadost is. Az oklevél a továbbiakban részletezi ezen személyek neveit, melyek művelődéstörténetileg is izgalmasak: Szombatka, Picur, Földes, Szerető, Márton, Mihály, Emelő.

Csák Ugrin később esztergomi érsek lett, halála után Mihályit öccsére, Csák Miklósra hagyományozta. Ő Sopron ispánja, majd Pozsony vármegye alispánja volt. 1223-ban engedélyt kért II. András királytól, hogy a prédium helyére falut telepíthessen. Miklós fia, Izsák eredményesen folytatta apja birtokgyarapító munkáját. A falu II. Andrástól megkapta a kamara haszna nevű adótól való mentességet is, ezzel megindult a mezővárossá fejlődés útján. Izsák halála után mostohatestvérei, János és Márk örökölték Mihályit. János leszármazottai felvették a Mihályi családnevet, Márknak magva szakadt. Az Árpád-korban Mihályi összeforrt a Csák nembeli család ország- és határvédő, királyainak kegyeit élvező életével. A föld jó termést adott, ezért mindig volt pénzük újabb földterületek vásárlására.

A 13. században plébániatemplom épült, a jelenlegi elődje. Vele szemben már ekkor is a Mihályi család nemesi rezidenciája állt, a mai kastély helyén. 1437-ben Zsigmond király pallosjogot adott a Mihályiaknak. Birtokaikon kalodát, kínzókamrát és börtönöket állíthattak fel, az országos törvények értelmében lefejezhették, felakaszthatták a bűnözőket. A nagymihályi kúria több épületből állt és gyümölcsöskert tartozott hozzá. Egyes források arra utalnak, hogy 1440-ben itt  lelt menedékre Erzsébet királyné és a Visegrádról ellopott korona.

A több ágra szakadt család kihalásakor V. László király fiúsította az elhunyt Ugrin János négy leányát, az ő kezeik révén lettek birtokosok férjeik. 1473-ra a legkisebb Ugrin-lány és férje, Ládonyi István a vagyont magához váltotta. Fiaik folytatták a birtokszerzést, unokájuk, a bécsi egyetemet is megjárt Demeter a korábbi kúria helyén építette meg négy saroktornyos reneszánsz várkastélyát. "Castellum Mihályi" első említése 1567-ből származik. Az építőmester bizonyos Antaly mester volt, aki 1574-ben pecséttel igazolta Ládonyi özvegyének, hogy a munkáját kifizették. A várkastélyt a körítőfalon kívül földdel töltött fapalánk vette körbe, amelyet kívülről a Kis-Rába vizével elárasztott, széles árok védett. Így a végvárak mögé is be-becsapó török portyáknak kitett környező terület védelmét is elláthatta. A kastély hátsó oldalán ma is ezek a falak fogadják a látogatót, a saroktornyokból csak kettő maradt.

Ládonyi Demeter Miklós nevű fia 1591-ben török fogságba került, húgai a kiváltására mindent pénzzé tettek, ezért Miklós mindenét a két húgára hagyta. Az ő férjeik voltak a katonaköltő Wathay Ferenc, illetve Kisfaludy Balázs. 1599-ben jegyezte fel Wathay, hogy felesége, Ládonyi Anna, a "Mihali castelnak felitt" birtokolja. Felesége halála után Wathay eladta részét Kisfaludynak, aki 1609-ben megkaptaa kihalt Csáki-Ugrin család részeit is, így újra egy kézben egyesítette a Csák nemzetségből származó családok vagyonát. A Kisfaludyak nevéhez fűződött a falu fejlődésének egyik mérföldköve: 1666-ban engedélyt kaptak arra, hogy országos vásárt tarthassanak. Ezzel Mihályi mezőváros lett. A bécsi vásárok fő közlekedési útvonalába eső település elrendezése hűen tükrözi ma is ezt a kort: két fő utcáján széles előkertek és idős fasorok jelzik az egykori vásári helyszínek, állatpihenők helyét.

A 15 éves háborúban Győr és Pápa eleste után Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány javasolta a magánföldesúri kastélyok megerősítését, őrséggel való ellátását. Mihályi Kapuvár elővára lett volna a tervezet szerint, ám erre Győr és Pápa visszafoglalása miatt nem került sor. A háborús pusztítások azonban Mihályit sem kerülték el, 1594-ben és 1604-ben is felperzselték a települést és a kastélyt.

A kastélyon 1624-től ismét többen osztoztak. 1652-ből ismert a belső leírása, mely felsorolja a helyiségeket: "Palotás Öregh Szoba", "Palotás Ház", "egy szenes Bolt ház", "egy eöregh Pallásos Kályhás szoba", "egy eöregh bolth Kályhás szoba, abbul nylo bolth bastiaual".

A sok tulajdonos kezén az épület egyre rosszabb állapotba került, többször is tatarozni kellett. Lassú pusztulását a Rákóczi-szabadságharc katonai eseményei tetőzték: először 1704-ben, majd 1709-ben felégették a császári hadak. Hátsó részének újjáépítését Niczky György kezdte meg 1712-ben a késő reneszánsz jegyében. Udvari oldalára toszkán oszlopos, árkádos folyosó készült. A felújítás kőbe vésett emléktáblája a kastély hátsó falán látható. 1738-ban Niczky állíttatta a Kis-Rába partjára Nepomuki Szent János műemlékileg védett szobrát, amely a szentet egy gyermek kezét fogva ábrázolja.

A 18. század második felében újból átépítették a kastélyt. A keleti oldal két saroktornyát lebontották, új középrizalittal és a déli sarok toldásával szimmetrikus barokk homlokzatot alakítottak ki. Ekkor alakították ki körülötte az angolparkot. 1780 körül a birtokosok kihaltak és az örményesi Fiáth család, illetve a Barthodeiszky família örökölte a tulajdont. 1860-ban jobaházi Dőry Miklós megvásárolta részeiket. A Dőry nevet viseli a mai napig a kastély az utolsó itt élő birtokosok után. Nevükhöz fűződik az épület első részének jelenlegi romantikus, neogót külsejének kialakítása is. 1969-74 között állították helyre. A 20. század második felében működött benne iskola, majd szállót és oktatási központot alakítottak ki helyiségeiben. A 2006-ban és 2008-ban zajlott régészeti feltárások sok érdekes részletre világítottak rá a kastély és védművei történelméből.

Vonzerejét növeli a látványos védett park, melyen a Kis-Rába is átfolyik. Két hektáros területén számos terebélyes, koros fa él. A legöregebb példányokat még I. Dőry Miklós ültette, térszerkezete is őrzi a régi park struktúráját. Százötven éves vadgesztenyék és platánok mellett tiszafák, juharok, öreg tölgyek, fenyők és hársfák magasodnak a kertben, köztük botanikai ritkaságokkal. Természetvédelmi jelentőségét növeli, hogy a fák odúi számos védett madárnak és rovarnak adnak otthont. A mintegy 50 itt előforduló madárfajból közel 30 rendszeresen költ is a területen. Különösen fontos a baglyok és a harkályfajok költése.  

Források:

mihalyi.eoldal.hu

varlexikon.hu

mihalyi.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép: mihalyi.eoldal.hu