A szerzetesek 1674. évi letelepítése Sopronban Batthyány Erzsébet grófnőnek, a „domonkosok patrónusának” nevéhez fűződik. A nagyhírű és tehetős dunántúli birtokos család sarja messze földön híres volt jótéteményeiről, nagylelkű adományairól.  A grófnő a rendnek ajándékozta a mai Szent György utca 5. számú soproni házát. Ezt a barátok 1687-ben eladták Esterházy Pál hercegnek, a rend pedig az akkori Fogadószer, a mai Várkerület egyik épületét vette meg. Azonban itt sem maradtak sokáig: 1700-ban a mai templom és kolostor helyén vásároltak két házat. Ezek egyikét kápolnának alakították át és 1703-ban létrehozták a Rózsafüzér Társulatot.

A Szent Domonkos- vagy dominikánus rendet (latinul Ordo Fratrum Praedicatorum, azaz Prédikátor Testvérek Rendje, közkeletű magyar nevén: dömések) a prédikálás meggyőző erejében hívő Szent Domonkos alapította. Domonkos a spanyolországi Caleruegában született 1170 körül. Egy legenda szerint mielőtt világra jött, édesanyja álmában egy kutyát látott, szájában égő fáklyával, s úgy tűnt, mintha a világot lángra akarná lobbantani. Ez a kis történet ott rejtőzik Domonkos nevében, hiszen a név a latin Dominicus szóból ered: Domini canis, vagyis az Úr kutyája.

1206-ban a Toulouse melletti Prouille-ban alapította meg a szerzet női ágát, a Domonkos-apácák rendjét, 1215-ben pedig a prédikátorok rendjét, amelyet egy évvel később III. Honoriusz pápa szentesített, mint prédikáló- és koldulórendet. 1220-ban egy harmadrend is szerveződött, amelynek feladata az eretnekek elleni küzdelem és az egyház vagyonának védelme. A rend gyorsan Európa középkori szellemi életének élvonalába került, neves teológusok, filozófusok és misztikusok kerültek ki tagjaik közül.

Magyar földre maga Domonkos küldte az első szerzeteseket a rendből 1221-ben. Az országban ez évben Boldog Magyar Pál alapította meg a Domonkos Rendtartományt. Az első kolostorokat Győrben és Esztergomban építették fel. Eredendő feladatuk a kunok megtérítése volt, de vállalkoztak az ősmagyarok felkutatására is.

 A soproni templom alapkőletétele és megáldása 1719. november 15-én történt meg, a kápolna helyén 1719-25 között épült fel a mai imaház – kezdetben még tornyok nélkül. Homlokzata valamivel előbbre épült meg a szomszédos házakénál. Az építkezést Eisenkölbl Lőrinc vezette, valószínűleg ő is tervezte az épületet. Idegen ácsok is dolgoztak itt, de a helyi Perschl mester vezetése alatt. A templomot ebben az állapotában ábrázolja a szombathelyi domonkos kolostor olajképe a rendház alapítójának, Batthyány Erzsébetnek képmásán. Az első szentmisét 1723-ban, Veronai Szent Péter ünnepén celebrálták.

A század közepére a rendház is elkészül a templom mögött. A tornyok építését is ekkoriban kezdték meg: Werner városképén 1740 körül az egyik meglehetősen kiépültnek látszik; Milles angol régész is említi útinaplójában, hogy a domonkosok nagyban építkeznek Sopronban. Kering olyan legenda is a tornyokról, miszerint a pénzt építésükre egy győri patikus adományozta, meghallva, hogy a soproni domonkosok tornyot terveznek templomuk elé: a patikus felesége ugyanis boszorkányság hírébe keveredett és a mélyen vallásos patikus az adománnyal kívánt mielőbb vezekelni azért, hogy vétkes asszonyt vett el. A két torony 1775-re készült el. Harangokat 1777-ben vásároltak, ezeket Köchel György soproni mester öntötte.

A soproni domonkosokat és a rendházukat nem érintette II. József türelmi rendelete, amely a tanító és betegápoló rendek kivételével megszüntette a szerzetesrendeket.

1936-ban lebontották a templomtól balra álló kétemeletes házat és ezzel a templom déli fala szabaddá vált, mellette nyitották meg a Mátyás király utca várkerületi kijáratát. A rendház Mátyás király utcai oldalán 2017-ben nyílt meg az Aquinói Szent Tamásról nevezett Örökimádás kápolna.

Az imaház bejárata a keleti főhomlokzaton nyílik.  Ennek csúcsán áldó Krisztus-szobor emelkedik ki; falfülkéiben szentek szobrai: Aquinói Szent Tamás, Ferreri Szent Vince, Szent Domonkos, Sienai Szent Katalin és a kőkeretes kapu felett Mária-szobor díszíti az épületet. 1887-ben kronosztikont (olyan latin nyelvű felirat, melynek kiemelt betűit római számokként összeadva az építésre, felújításra utaló évszámot kapunk) helyeztek el főbejárat fölé és a névadó szent, Júdás Tádé szobrát a homlokzaton.

A templom védőszentje, Júdás Tádé vagy Taddeus Júdás az apostolok egyike, egy bizonyos Jakab fia. A Taddeus melléknév talán a bátor jelentésű héber taddai szóból ered. Nevének említésén kívül nem sokat közölnek róla a kánoni iratok. A Legenda Aurea című középkori gyűjtemény szerint Tamás apostol elküldte őt Abgar edesszai királyhoz, aki korábban Jézussal levelezett. Júdás Tádé a királyt kigyógyította leprájából, Jézus levelével érintve az arcát. A középkori ábrázolásokon általában Simonnal együtt látható, az ő attribútuma a bunkósbot, Simoné a fűrész.

A hajó oldalfalai márványozottak és aranyozottak, a mennyezetet 1930 táján figurálisan kifestették. A ma látható mennyezeti freskók az 1973-as felújításkor készültek, Závory Zoltán szombathelyi művész alkotásai. Kétoldalt kápolnasor bővíti az épületet.

A templom barokk berendezési tárgyait: a faragott főoltárt, a rend alapítóját ábrázoló szoborral ékes aranyozott és festett fából faragott szószéket, a padokat és a gyóntatószéket, a sekrestye szekrényeit mind egy domonkos barát faragta 1740 körül, valamennyi remek asztalosmunka.

A fából faragott, zöldre márványozott és aranyozott főoltár a szentély egész szélességét elfoglalja. A szentségtartó ajtaján lévő dombormű a bárányt ábrázolja a hétpecsétes könyvvel, felette Mária a Kisdeddel. A szentély két oldalán két-két oratóriumablakra hívja fel a figyelmet előre ívelő, gazdag rokokó díszítésű aranyozott ezüst rácsozatuk.

A főoltár mögötti nagy sekrestyét kialakításának és indás stukkódíszeinek köszönhetően művészeti értékét tekintve a Stornó-ház fogadószobájához szokták hasonlítani.

A mellékoltárok közül a Szent Domonkos tiszteletére készült oltárkép művészetileg a legértékesebb, valószínűleg Schaller István munkája.

A templomhoz csatlakozik annak Széchenyi tér felőli oldalán a barátok rendháza. 1724-ben, a templom építésekor annak homlokvonaláig akarták kitolni a rendház egyemeletes homlokzatát is, ám a kolostor felépítésére végül csak 1745-50 közt került sor és a templom homlokzatától beljebb épült meg. A bejárat felett őrködik Szent Domonkos szobra, lábánál a szent jelképe: a kutya, szájában égő fáklyával.

Művészi munka a kolostor egykori refektóriuma, étkező helyisége: rokokó díszes, rózsafüzérekkel, harangvirágokkal díszített stukkómennyezete 1750 körül készülhetett. A helyiség oldalfalait szentek képeivel festették ki.

Az épületben 1950-től a rendszerváltásig speciális oktatási intézmény működött, a mai Doborjáni Ferenc EGYMI egyik előde.

Források:

index.sopron.hu

hu.wikipedia.org

domonkosnoverek.hu

sacravelo.eu

visitsopron.com

arcanum.com

Borítókép forrása: Sopron Média