- 1892 óta kötődünk a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletéhez és ünnepéhez – világított rá Németh Attila, a Sopron Kertvárosi Plébánia plébánosa. - Ugyanis akkor kerültek Bánfalvára a karmelita nővérek – fűzte hozzá.

Ez a különleges esemény azonban nem „csupán” beköltözés volt, hanem visszatérés – de ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis ennek a megrendítő és örömteli szálakkal egyaránt átszőtt története érdemes a felidézésre! - A mayerlingi vadászkastélyban 1889. január 30-án szeretőjével, Vetsera Máriával karöltve öngyilkos lett Rudolf főherceg – idézte fel a megdöbbentő cselekedetet a plébános. - Ferencz József a vadászkastélyt 1889-ben kiengesztelésül a legszigorúbb rend, a bűnbánó karmeliták apácakolostorává alakíttatta át, hogy a nővérek a trónörökös lelki üdvéért imádkozzanak - fűzte hozzá.

A plébános rávilágított: ide jött imádkozni Esterházy Móric özvegye, Ignácia is, aki bevonulhatott apácának. Ő is a fő mozgatórugója lehetett a karmeliták azon szándékának, hogy Magyarországon is alapítsanak kolostort. Az akkori püspök, Zalkai János ismerve a gyönyörű kulisszákkal büszkélkedő Bánfalva kivételes helyzetét, úgy látta jónak, hogy a karmelita nővérek a valamikori pálos kolostor üresen álló tereit töltsék meg imádságukkal és mesés alkotásaikkal. Így hozták el 1892-ben Bánfalvára is a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletét. - Ez azért volt jelentőségteljes, mert a török kor miatt nem voltak karmelita nővérek Magyarországon. Így ez a költözés több száz esztendős hiányt tört meg – emelte ki Németh Attila. - Ugyan a Győr életében mindmáig fontos szerepet betöltő karmelita rend a török idején is működött a folyók városában, de nővérek nem ténykedtek ott – tudtuk meg tőle.

A karmeliták azonban nem csak szellemi örökségüket, csodálatos kézimunkáikat és imádságaikat hozták – hanem egy különleges Kármelhegyi Szűzanya szobrot is. - Ez az alkotás viaszból készült, amely az emberbőr érzetét kelti a szemlélőben – hívta fel a figyelmet az érdekességre a plébános. De van még egy különlegessége is az alkotásnak: a Szűzanyát ábrázoló szobrokat, különösen a búcsújáró helyek esetében díszes ruhába szokták öltöztetni. Ezzel szemben a mi szobrunkra a karmelita nővérek egyszerű, mindennapi ruhájukat adták, annak ellenére, hogy nagyon sok míves hímzést hagytak ránk – tudtuk meg tőle.  

A Bánfalván ténykedő rend példamutató tevékenysége révén hamar nagyon jó fogadtatásra lelt az ország nyugati felén. – A karmeliták szokása, bizonyos értelemben törvénye úgy szól, hogy ha elérik a 20 fő fölötti létszámot, akkor új kolostort alapítanak – mondta el a Sopronmédia.hu-nak Németh Attila. – Ők a szemlélődő imádságnak élő nővérek, akik úgy gondolják, hogy kisebb közösségben jobban meg tudják ezt élni – rántotta le a leplet a különös szokásról. A 19. század végén elinduló, különleges magyarországi karmelita „hódítóút” első állomása tehát Bánfalva volt – aztán amikor az ott lévő nővérek meghaladták a húszas létszámot, megalapították a szombathelyi kolostort – onnét pedig a pécsit hívták életre, amelynek jogutódja (kis túlzással a bánfalvai unokája) Magyarszéken, Pécstől nem messze működik.  

Fontos örökséget hagytak ránk

- Sopronban 1950-ig ténykedtek a karmelita nővérek – tudtuk meg Németh Attilától. - A jelenlétük nem a közösségi életben nyilvánult meg, zárt életet éltek, de örültek az itt létüknek, ugyanis imádkoztak az itt élőkért, engesztelésükért. Az idősek mondják: úgy tudták, körülbelül mennyi nővér lehet itt, hogy az áldozásokra mennyi nővér jött el – avatott be minket a részletekbe.

A karmeliták legfőbb öröksége a Kármelhegyi Szűzanya szobrukhoz fűződik. Ennek köszönhetően tudják évről-évre életre hívni Sopron és környéke egyik legpompásabb és legtöbb hívőt megmozgató szakrális rendezvényét, a július 16-án esedékes Sopronbánfalvi Boldogasszony búcsút.

Vissza, egészen a keresztes háborúkig!

A rend eredete térben és időben egyaránt egészen a Szentföldig nyúlik vissza, annak is az egyik legjelentősebb pontjára, amelynek történetében a dráma és a diadal dacolnak egymással a történelem kegyeiért, hogy az kiválassza kettejük közül: melyiküket emeli ki ezzel a különleges hellyel kapcsolatban az örökkévalóság számára. – A rend gyökere Karmel-hegyéhez fűződik, amely az ősidőktől kezdve megszentelt hely volt, ugyanis itt ténykedett Illés próféta – emelte ki a plébános. – Érdekes, hogy az ő nevével nincs őrizve szentírási könyv, mint a nagy prófétáknál, de az élettörténete között mégis az egyik legnagyobb prófétának tartják a zsidók és a keresztények egyaránt – fűzte hozzá.

Akko – ez a településnév alighanem sokak számára ismerősen cseng. A keresztesek utolsó végvára, amely és történetesen a Karmel-hegy alatt terült el, kulcsszerepet játszott a rend életében. Akko nyújtotta biztonság és infrastruktúra révén sok, zömében a keresztesek által érkező, az ő védelmüket élvező zarándok látogatott el Illés forrásához is a Kármel-hegyre, amely a próféta lakhelye volt. Ők nem zsiványok, kalandorok, vagy agresszív, harácsolók voltak, hanem a hitükben nagyon erős, jámbor emberek - világított rá Németh Attila. – Az 1200-as évek legelején az ilyen hívők által jött létre a karmelita rend. Szellemi atyjuk gyanánt, zarándokhelyükhöz hűen Illés prófétát választották – idézte fel a plébános. A karmelitáknak formálódott férfi és női szervezete is - a közös bennük, hogy megalapulásuk óta imádkoznak csendesen, elmélyülve az emberekért - töretlenül.