A kitelepítések első hulláma a Budapest környéki falvak német lakóit érintette, majd a Dunántúl és a Duna-Tisza köze, végül a Tiszántúl következett. A többször is leálló kiszállítások 1948 közepén értek véget, melyben összesen mintegy 130-150 ezer embert Németországba az amerikai, és csaknem 50 ezer embert a szovjet megszállási övezetbe szállítva. Ugyanakkor a Szovjetunióba mintegy 40 ezer németet is elhurcoltak kényszermunkára, ahol harmaduk a munkatáborokban vesztette életét. 

Sopronból 1946 tavaszán több mint 7000 német kényszerült elhagyni hazáját.

„Alámerül, de el nem süllyed”

"75 évvel ezelőtt, ezen a napon vette kezdetét a magyarországi németek elhurcolása. Sopronban mintegy  7000 polgárt kényszerítettek arra, hogy hátrahagyják otthonukat és hazájukat, pusztán azért, mert német anyanyelvűnek vallották magukat. A szörnyű döntés nagy veszteséget jelentett az egész város számára" - emlékezett Farkas Ciprián polgármester Facebook-bejegyzésében.

Borítóképünk archív felvétel, "A soproni németek kitelepítése 1946" emlékművet ábrázolja az evangélikus templomnál.