A múzeumban olyan munkám volt, ami a hobbim is: tudománytörténettel foglalkoztam. A másik dédelgetett álmom, illetve irányultságom a helytörténet, ami Sopronba is elkísért – ez a helytörténeti dokumentumok teljességre törekvő gyűjtésében merült ki.

Amit ki lehetne emelni a 40 év alatt, az a folyamatos, permanens tanulás. Néha 24 órám volt felnőni az adott feladathoz, legyen az személyzeti, vezetői vagy szakmai feladat; egy belső indíttatás volt, hogy ezeket mindig maradéktalanul teljesítsem. Nagyon fontos hozzátenni, hogy ez csak úgy valósulhat meg, hogy az ember a munkatársait szereti és előtérbe helyezi, együttműködik velük. Persze néha a szigor sem árt, de az a legkevésbé fontos. A kitüntetés egy nagyon nagy elismerés, nagyon jó érzéssel tölt el, és köszönöm szülővárosomnak, hogy ezt megélhettem. 40 éve nem gondoltam volna, hogy itt, ebben a szobában fogunk majd találkozni