A Wolfgangus Franciscus de Paula von Kempelen nevet kapta születésekor 1734. január 23-án. Pozsonyban látta meg a napvilágot, szülei nemes Kempelen Engelbert kamarai udvari tanácsos és Spindler Anna Rosina voltak. Filozófiát, jogot tanult, a rézmetszést gyakorolta, de a matematika és a fizika is érdekelte. Tanulmányait Pozsonyban, Győrben, Bécsben és Rómában végezte. Beszélt németül, magyarul, franciául, latinul, olaszul és angolul, megszerezte kora természettudományos, nyelvészeti és technikai könyveit. 21 évesen fogalmazó volt Bécsben, 23 évesen udvari kancellár lett, ezután Mária Terézia és II. József tanácsosa. Első feleségét fiatalon elvesztette, második feleségével, Bobelius Anna Máriával 1762-ben házasodott össze. Két gyermekük született: Teréz és Károly.

1770 táján – elsőként a világon – beszélőgépeket szerkesztett, melyek a belenyomott levegőt az emberi hanghoz hasonló levegőrezgésekké alakították át. A gép a modern fonetika előfutára volt, megalkotásához komoly hangtani és beszédfiziológiai kutatásokat végzett. Szótagokat és rövid szavakat tudott „kimondani”, bár kezeléséhez sok gyakorlás kellett. Az egyetlen megmaradt példány ma a müncheni Deutsches Museum-ban van; élethű, működő mását Nikléczy Péter és Olaszy Gábor fonetikusok, beszédkutatók készítették el 2001-ben, és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Informatika épületének aulájában látható.

Újabb találmánya volt a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép, amelyet a bécsi Stubentornál állítottak fel. Buda vízellátásának javítására vízemelőt tervezett két szivattyúval. A Duna partján fúrt kutakból a mai Várkert Bazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet. Vízvezetékrendszert tervezett a pozsonyi várba, hajóhidat a Dunára és a schönbrunni szökőkutak is az ő alkotásai. Megszerkesztette a gőzturbina ősét, és 1788-ban benyújtotta találmányát II. József császárhoz. Építészként is jeleskedett. Nevéhez fűződik a budai várban lévő karmelita templom és kolostor átalakítása várszínházzá, pontosabban komplex szórakoztató központtá.

Segítő szándékát és sokoldalúságát jellemzik további találmányai is. Egy osztrák ud­vari tanácsos arra kérte, segítsen az énekművészi pályára készülő lányának az írás és olvasás megtanulásában, mert a lány vak. Kempelen először kéregpapírból kivágott, domború betűkkel tanította meg őt a betűkre és az olvasásra. Majd, hogy megkönnyítse számára az írást, ugyanilyen domború betűkkel ellátott írógépet készített. Az ő sikere adta az ötletet ahhoz, hogy a vakokat szervezetten speciális módszerekkel kezdjék el tanítani az iskolákban.

Mégis nevét az egész világon a „Török” tette igazán ismertté. Az 1769-ben készített sakkozógéppel eredetileg Mária Teréziát kívánta elkápráztatni. A tudomány diadalaként ünnepelt gép sakkpartikat játszott és nyert az emberi ellenfelek ellen. A gépről és titkáról újságcikkek és tanulmányok százai születtek. Hosszú útja során legyőzte többek közt Napóleont, Benjamin Franklint, Edgar Allen Poe amerikai írót. Bár sokan sejtették, hogy a gép titka a benne elrejtett emberi kezelő, Kempelen azzal hárította el a gyanút, hogy a játszmák előtt, elöl és hátul is, feltárta a gép mechanikáját, az ajtókat kinyitva. A gépben rejtőző sakkozónak egy kis sakktáblája volt, s a gépezet felépítése olyan trükkös volt, hogy egy mechanikai megoldással a török karjára, illetve a látható táblára vitte át a lépést, amit a gépben rejtőző sakkozó a kis tábláján lépett. A sikerhez persze az is hozzájárult, hogy jó volt a rendezés. A török figurája mellett nagy kandelábereket állítottak fel: ezek fényénél nem tűnt fel, hogy a török bábu feje egyben kémény is, amelyen távozott a belső világítást szolgáltató olajmécses füstje.

Évtizedekkel később Edgar Allan Poe Maelzel sakkjátékosa című esszéjében írta le ezt a szertartást. A Török túlélte Kempelent, végigturnézta Európát, Észak-Amerikát és szinte mindig nyert, míg 1854-ben Philadelphiában egy tűzben megsemmisült. A találmány nemcsak az embereket ejtette ámulatba, hanem a nyelv alakulására is hatással volt. A német nyelvben ma a getürkt szóval a meghamisított dolgokat jelölik.

Kempelen Farkas, vagy ahogy külföldön ismerik, Wolfgang von Kempelen, a mai napig hatással van a tudományra: találmányairól, elsősorban a sakkautomatáról előadásokat tartanak, tanulmányokat írnak. Magyarországon is újra és újra felbukkan neve és sokoldalú tehetségének eredményei: 1976-ban Sakk, Kempelen úr! címmel Hajdufy Miklós rendezésében tévéfilmsorozat készült Sinkovits Imre főszereplésével. Életéről és munkásságáról Szalatnai Rezső írt nagyszerű történelmi regényt, Kempelen, a varázsló címmel. 2007-ben a budapesti Műcsarnokban kiállítást rendeztek munkásságáról, a sakkozógép rekonstruált másolatát is bemutatták. Ifjúsági kalandregény-sorozat is született úgy, hogy cselekményének egyik szála Kempelen munkásságán alapul. Sopronban 1951-96. között gépipari technikum viselte a nevét.

Források:

hu.wikipedia.org

mimicsoda.hu

kultura.hu

Borítókép: mediaklikk.hu