Az Erdőmérnöki Kar jogelődje, a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskola, melyet Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelt. 1919-ben, miután Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került, a főiskola Sopronba települt át. Az Erdőmérnöki Karon belül 1957-ben elindult a faipari mérnökök képzése, majd az önálló Faipari Mérnöki Kar létrehozásával 1962-ben megalakult az Erdészeti és Faipari Egyetem.

Sopronban a Gyermekekért Egylet 1874-ben indította az első óvóképző tanfolyamot. Az Isteni Megváltó Leányai rend óvóképző intézete 1899-ben kezdte meg működését. 1959. szeptemberben nyitotta meg kapuit a város új felsőoktatási intézménye, az Óvónőképző Intézet. 2000. január 1-jén alakult meg a Nyugat-magyarországi Egyetem, amelynek ekkor lett része az idő közben főiskolai rangot kapott óvónőképző intézmény.

A Nyugat-magyarországi Egyetem 2008. január elsején tovább bővült: egyesült a Berzsenyi Dániel Főiskolával. A Közgazdaságtudományi Kart a kor kihívásaira válaszolva hozta létre az NYME 2000-ben. A tíz karral működő intézmény égisze alól először a székesfehérvári geodéziai kar vált ki, majd a győri és a mosonmagyaróvári karok következtek.

Az új felsőoktatási koncepció szerint a négy soproni kar – erdészeti, faipari, közgazdasági és pedagógia – Soproni Egyetem néven működik tovább február elsejétől. A szombathelyi karok pedig az ELTE-hez tartoznak.