Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján Sopronban több helyszínen is tartottak megemlékező műsort illetve kapcsolodó rendezvényt, amely hétfőn este a Széchenyi téren tartott városi megemlékező ünnepséggel zárult. 

Az ünnepi esemény Szarka Gyula Kossuth-díjas előadóművész fellépésével vette kezdetét, majd Firtl Mátyás, Sopron és térsége választott országgyűlési képviselőjének ünnepi gondolataival folytatódott .  

Firtl Mátyás, Sopron és térsége választott országgyűlési képviselőjének ünnepi beszéde: 

„... egy nemzetnek egy évszázadban egyszer adatik meg olyan pillanat, mint nekünk 1956 októbere…”

 Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Alpolgármester Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Soproniak!

Bujdosó Alpár okl. erdőmérnököt, az 1956-os MEFESZ elnökét, soproni forradalmárt idéztem, aki a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, az egykori SOTEX Kultúrházban tartott díszünnepségen mondta:  „... egy nemzetnek egy évszázadban egyszer adatik meg olyan pillanat, mint nekünk 1956 októbere…”

És amikor Bujdosó Alpárt idézem, akkor ezt azért teszem, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak ’56-os forradalmárainknak, azoknak, akik még velünk lehetnek, főhajtással minden hős és az áldozat előtt!

Köszönet az ittmaradottaknak, a meghurcoltaknak, az évtizedekig itthon hallgatásra kényszerítetteknek, az elüldözötteknek. Kegyelet, örök tisztelet és hála azoknak és azokért, akik idegen földben leltek nyughelyre, és minden magyarnak, akik  ’56-ban a szabadság embereiként cselekedtek.

Ők azok, akik az igazság és szabadság eszméjét történelmi tetté váltották e hazában úgy, hogy  közben a világrendet is megrendítették. Tőlük kaptuk annak lehetőségét, hogy 1990-ben végérvényesen nemet mondhassunk arra a rendszerre, amely saját nemzettársai ellen fordult.

Igen!  Tisztelt Ünneplők!  A mi mai szabadságunk ’56-ban gyökerezik. Rendszerváltásunk is a magyar ’56-ban gyökerezik. A kommunista világbirodalom erkölcsi összeomlása és Európa újraegyesítése is.

Nincs olyan európai nép vagy nemzet, amelynek fiai és leányai nagyobb áldozatot hoztak volna, mint amit nemzetünk hozott meg ’56-ban, azért, hogy a 2. világháború utáni Európa ismét a szabad országok közössége lehessen.
Számunkra a polgári értékrend szerinti közösségi lét lényege ’56-ból érthető meg és ’56-ból eredeztethető.

„... egy nemzetnek egy évszázadban egyszer adatik meg olyan pillanat, mint nekünk 1956 októbere” – így mondta a soproni forradalmár, Bujdosó Alpár.

A múlt évszázadban ez az egy, – történelmi léptékkel mérhető - pillanat pedig, 1956. október 23-a volt.

A forradalmat követő évtizedek minden szabadságtettét - és nem csak magyarországit - ’56 eszméje határozott meg. Így az én, ’56-ot még megélt generációm ’89 utáni közéleti szerepvállalásának is alapelve ’56 eszméinek és örökségének érvényesítése, a polgári Magyarország megteremtése és kiteljesedése volt. Deklaráltan is.
Mi 1956 öröksége erejével teremtettük újjá Magyarországot, kiteljesedése pedig azóta is zajló munkánk folyamata.

A kiteljesedés egy új felívelő magyar korszak eredményeiben érzékelhetők:
2010-et követően megteremtettük a munkaalapú, növekedő gazdaság-, a családalapú társadalom-, a patrióta oktatás-, a nemzeti összetartozás és a nemzetelvű bel- és külpolitika országát.

Hét év alatt erős és tekintélyes európai középállammá tettük Magyarországot.
Közösen, mindannyian összefogva.

Látható jeleit tapasztalhatjuk annak, hogy az újjászülető nemzeti önbecsülésünk felszabadította energiáinkat, felszabadította a vállalkozó kedvet, a munkakedvet, a szellemi energiákat, bátorságot adott a családalapításhoz, a gyermekvállaláshoz.

Az elmúlt hét évben a szabad döntés lehetősége, és a cselekvés felelőssége közös nevezője egyetlen alapvetés volt:  hogy mi a magyar érdek?
Mi a családok érdeke, mi a dolgozni akarók érdeke, mi a vállalkozó magyarok érdeke, mi a fiatalok, mi a nyugdíjasok érdeke, az előző években kárt szenvedett érdeke, mi a civil szervezetek, településeink érdeke, mi a közösségeink érdeke, mi az ország érdeke?

1956 szellemiségéhez ez az egyetlen méltó közéleti, közösségi és egyéni viszonyulás.
Minden más út tévút.

Mi, a magyar érdek feltétel nélküli képviseletére szegődtünk és ettől – éppen ’56 szellemében – semmi sem távolít el.

A rendszerváltozás beteljesítésére fordított 7 évnyi munkánk az Önök áldozatvállalásával, elkötelezettségével, minden jó szándékú magyar állampolgár közös erejéből, az ország alapjaiban való újrateremtésével érzékelhető eredményei ma már nyilvánvalóak.

De így, – mint minden eddigi korban – minekünk, a harmadik évezred elején élő magyaroknak megadatnak a történelmi próbák is. Mert elődeinkhez hasonlóan meg kellett tapasztalnunk, hogy emberöltőről emberöltőre , újabb és újabb korokban újra és újra meg kell az országunkat  védeni. (függetlenségünket, szuverenitásunkat, szabadságunkat a magunk jövőjéről szóló döntésekben.).

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sopron 1956-ban – mint történelme során eddig mindig - méltó módon helytállt.
Elsősorban az akkori egyetemi ifjúságnak köszönhetően Sopron igent mondott a szabadságra, igent mondott az igazságra, a tisztességre, de a megfontoltságra is a küzdelemben, az emberségre és az összefogásra.
Sopron 1956-ban azt tette, amit a magyar érdek megkövetelt.

Az egyetemi ifjúság 17 pontban összefoglalta követeléseit. Az elnyomó rezsim embereit ugyan elfogták, de a népharagtól megvédték őket. Őrizték a gyárakat, üzemeket, a pékségeket, boltokat, együttműködtek a rendfenntartásban a rendőrséggel, a határőrséggel. Segítettek a segélyek fogadásában és elosztásában.
Jórészt nekik köszönhető, hogy a rend és a nyugalom uralkodott a forradalom napjaiban.
A leghűségesebb városként Sopron a forradalom eszméihez is hű maradt, amint azt a magyar érdek megkívánta. Sopron tanúja volt annak, ahogyan a forradalom véres leverését követően itt menekültek ezrek a kíméletlen megtorlástól joggal tartók.

De ők mind tudásukat, tehetségüket, felkészültségüket, tenni akarásukat, munkaerejüket vitték a befogadó országba – kultúránkat és hitüket, azzal beilleszkedve az őket befogadó közösségekbeés gyarapítva azokat.

Emberölőre emberöltőre újra- és újra megadatnak harcaink és történelmi próbáink.
A megpróbált magyaság emblematikus sors-története, az, amiként a felvidéki Selmecbányáról a trianoni békeszerződés következtében Sopron által befogadott, nagyhírű Bányászati és Erdészeti Akadémia egy része ’56-os szerepvállalása miatt Kanadáig menekült, ott lelt új hazára.

A leghűségesebb magyar városból a magyarok nem lakhelyet kerestek, hanem hazát, nem menedéket, hanem otthont. Tisztességgel helytálltak magyarként, megőrizték hűségüket,  megőrizték tartásukat, elismerést szereztek a magyar névnek.
Jog szerint menekültek voltak, a teljesítményük által a befogadó országok törvénytisztelő, hasznos állampolgáraivá, gyarapítóivá váltak.

És nem is tehettek másként, mert tanúi, megélői voltak annak, a magasztos pillanatnak, amilyen egy nemzetnek egy évszázadban egyszer adatik meg.
Ez pedig 1956. október 23-a volt.

Tisztelt Egybegyűltek!

Magyarország a Szent István-i értékrendben kiteljesedő ezeréves keresztény állam, amely a zsidó-keresztény kultúrkör általi identitását, hagyományát és erkölcsi tartását megtartó erőnek tartja.
Ezért Magyarország mindig az európai értékek mellett állt ki, amint azt Európa védőbástyájaként a török időkben tette, aztán Rákóczi fejedelem szabadságharcában, és úgy, mint 1848-ban, 1956-ban, 89-ben.

Mi, amikor kellett, mindig megvívtuk a magyar és az európai érdekek értékelvű harcát.  Ezt tesszük most is 2017-ben,  amikor megvédjük határainkat a jogtalanul átlépőkkel szemben.
A legújabb kori  legintenzívebb népvándorlás közepette is megvédjük otthonainkat, családjainkat, közös eredményeinket, csaknem egyedüliként Európában.

Ma, egy újabb történelmi próba közepette - idegen nagyhatalmak érdekei és elhibázott döntései ellenére - fellépünk a kényszerbetelepítés ellen, mert határozottan fenntartjuk azt a jogot, hogy eldöntsük, hogy kikkel akarunk együtt élni saját hazánkban.

Mindazokkal, de csak azokkal, akik valóban menekültek, vagy üldözöttek, akik a törvényeinket tisztelik és betartják, akik a közösségünk részévé akarnak, tudnak és képesek válni. De a megélhetési bevándorlóknak, a bűnözőknek, a terroristáknak nem fogunk áldozataivá válni.
2017-ben is az a nemzet sorskérdése hogy mi a magyar érdek?

Ezt kell megcselekednünk, ezt fogjuk megcselekedni, és erre kérem Önöket is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Beszédem kezdetén Bujdosó Alpár, soproni forradalmárt idéztem: „... egy nemzetnek egy évszázadban egyszer adatik meg olyan pillanat, mint nekünk 1956 októbere. „ – amit ő így folytat: „Olyan pillanat, ahol nemcsak a világ népei felejtették rajtunk a szemüket, hanem mi is (…) a történelem egy pillanatára jól éreztük magunkat ebben a hazában.”

Minekünk, mindannyiunknak történelmi felelősségünk és küldetésünk, hogy a történelmi léptékkel mérhető évtizednyi pillanatok-, (azaz a következő évek, évtizedek) Magyarországát úgy tegyük erőssé hogy minden magyar jól érezze magát e hazában!
Kívánom Sopronnak, hogy úgy legyen!
Kívánom Magyarországnak, hogy úgy legyen!
 

Az ünnepi gondolatok után Sipos Ferenc és Varga János koreográfusok rendezésében – a Zalai Táncegyüttes és a Sopron Táncegyüttes „Corvin köziek" című közös műsorát láthatta a közönség, amely igazán színvonalas és tartalmas előadás volt és igazán méltóan emlékezett meg hazánk hőseiről. 

A város ünnepséget az emlékműnél a koszorúzás és főhajtás zárta, ahol Sopron Megyei Jogú Város koszorúját Firtl Mátyás országgyűlési képviselő, Dr. Fodor Tamás SMJV. polgármestere és Dr. Simon István SMJV. alpolgármestere helyezte el, majd ezt követően városi intézmények vezetői, közéleti személyiségek rótták le tiszteletüket a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. 

Az ünnepségen az esős idő ellenére is sokan részt vettek, több önkormányzati képviselő is jelen volt az emlékezők között.