Miles Davis szellemisége, az ő világa az a zenei szövet, az örök kapocs, amely igazi művészi találkozást eredményez az idei fesztivál világsztárjai között, miközben az eseményen újdonságként megjelenik a blues műfaja is. Ez a nagyszabású koncert életre szóló élményt tartogatnak minden korosztálynak – mondta a Kossuth-díjas Horváth Kornél, a SopronDrum eseménysorozat művészeti vezetője az idei fesztiválról. 

A harmadik SopronDrumon világsztárok, legendák láthatók július 15-e és 17-e között. Az esemény fontos küldetéseként világsztároktól, mesterdobosoktól, ütőhangszeres nagyágyúktól  leshetik el a fortélyokat a fiatal generáció tagjai ezekben a napokban. A dzsessztől a rockon, popon át a komolyzenéig széles műfaji skálát ölelnek fel Wolfgang Haffner, David Friedman, Theodor Milkov és Szendőfi Péter mesterkurzusai.

Igazi kuriózum, hogy július 16-án Robben Ford ikonikus blues-és jazzgitáros, énekes, valamint Bill Evans szaxofonos közös koncertet ad a fertőrákosi barlangszínházban. Korábban mindkettőjük játszott Miles Davis zenekarában. Követik a műfaj géniuszának szellemiségét, őrzik zenei örökségét, közös lemezt is készítettek nemrég. A Miles, Blues és azon túl című koncertjük a SopronDrum nagy zenei élményét ígéri. A SopronDrum ütőhangszeres csillaga, oktatója és ezen az esten plusz  fellépője David Friedman lesz. Nemzetközileg elismert vibrafonista, marimbaművész, zeneszerző és jazzpedagógus. Olyan személyiségekkel dolgozott együtt, mint Leonard Bernstein, Luciano Berio, Bobby McFerrin, Wayne Shorter és Yoko Ono.

A fesztivált július 17-én a SONUS ütőegyüttes és a X. Országos Maros Gábor Ütőhangszeres Szóló- és Duóverseny győzteseinek a fellépése zárja Sopronban a Liszt Ferenc Kulturális Központban.

Horváth Kornél izgatottan készül az idei fesztiválra.

– Különösen várom a világklasszis színvonalú oktatói programokat, ahol reményeim szerint egy életre szóló élménnyel gazdagodnak majd a magyar fiatal ütőhangszeres generáció jelen lévő tagjai és az ütőhangszeres zenét kedvelő közönség – mondta a kitűnő zenész, aki természetesen nagy várakozással tekint a központi koncert elé, és várja a személyes találkozást a sztárokkal. Mindegyikük a világ zenei életének kimagasló egyénisége, zenei munkásságuk évtizedek óta meghatározó jelentőségű. Ezért különösen nagy öröm számára, hogy a SopronDrum fesztiválon köszöntheti őket. 

Bill Evans, a szaxofonos legenda

Bill Evans mindössze 21 éves volt, amikor  a már több esztendeje visszavonult Miles Davis trombitás zenekarába hívták. Dave Liebman ajánlotta be Milesnak. Különösen érdekes volt a kapcsolat a fiatal Bill Evans és az önmagát kereső Miles Davis között. Egy évig szinte mindennap találkoztak, sétáltak, beszélgettek a zenéről, hogy mit vesznek majd fel a stúdióban. Bill Evans részese volt a dzsesszikon visszatérésének. Négy évet dolgoztak és hat lemezt készítettek együtt. A Davisszel felvett figyelemre méltó albumok közé tartozik a The Man With The Horn, a We Want Miles, a Star People és a Decoy.  Bill Evans ezután a stílusbeli sokszínűség jegyében igazi szaxofonos legendává, reneszánsz emberré vált előadóként, szerzőként, producerként. John McLaughlin, Herbie Hancock, Mick Jagger, Willie Nelson és megannyi világsztár dolgozott vele emlékezetes sikerekkel. Többször jelölték Grammy-díjra. 

Az 1958-ban született Bill Evans 6 évesen már zongorázott, utána egészen a középiskoláig klarinétozott, aztán hangszert váltott. A Hinsdale Central High Schoolba iratkozott be, s Vince Mickótól sajátította el a szaxofonozás alapjait. Evans ezután az Észak-texasi Egyetemre és a William Paterson Egyetemre járt, ahol Dave Liebmannál, a neves oktatónál és zenésznél csiszolta tovább tudását. Majd 22 évesen megtörtént az áttörés az életében: Miles Davis zenekarába hívták. 

Bill Evans ezután hosszú évtizedekig játszott, koncertezett, s lemezeket készített a műfaj legnagyobbjaival. Saját zenekarával 1990-től turnézott. Két albumát, a Soul Insidere és a Soulgrass címűeket Grammy-díjra jelölték. A Soulgrass a dzsessz és az amerikai zene fúzióját képviselte. Keverte a bendzsót, a hegedűt, a mandolint – ötvözve a szaxofon hangzásával. Mindemellett Bill Evans számos műfajban játszott, többek között bluegrassban, dzsesszben, hip-hopban, funkban. Stílusát Michael Brecker, Bob Berg, Sonny Rollins, Joe Henderson, John Coltrane, Stan Getz, Steve Grossman és Dave Liebman befolyásolta. Bill több mint 15 éven át turnézott a Randy Brecker / Bill Evans Soulbop együttessel, amely 2003-ban alakult. Ezután 2015-ben megalapította a Bill Evans Bandet. Ez a zenekar a dzsessz és a groove zökkenőmentes keverékét képviselte. Evans ekkor énekelt először a színpadon.  A turnézások közben, 2019-ben Evans ismét összeállt a legendás bluesgitárossal, Robben Forddal, Keith Carlock dobossal és James Genus basszusgitárossal, hogy felvegye a The Sun Room című albumot. Ezt követően Bill Evans egy jó baráttal és sztárdobossal, Wolfgang Haffnerrel létrehozott egy másik csoportot. Ez a formáció bejárta az európai fesztiválokat.


Robben Ford, a bluesember

Robben Ford – akit ötször jelöltek Grammy-díjra – fantasztikus gitáros, gazdag pályafutása során nem kisebb művészekkel zenélt, mint Bob Dylan, John Mayall, George Harrison, Joni Mitchell vagy Michael McDonald.

Az 1951-ben született Robben Ford igazi bluesember. Beleszületett a zenébe. Édesanyja zongorista, énekesnő, édesapja countryzenész volt. Testvérei, Patrick és Mark szintén muzsikáltak. Egyikük dobolt, másik harmonikázott. Közös együttest alapítottak, a The Charles Ford Blues Bandet. Robben először szaxofonozott, majd 13 évesen elkezdett gitározni, teljesen autodidakta módon. Sokat járt koncertekre. Nézte B. B. Kinget, Jimi Hendrixet, a Led Zeppelint, Eric Claptont. Mindemellett nagyon szerette a jazzt. Különösen a Paul Desmond és a The Dave Brubeck Quartet nyűgözte le. Archie Shepp, John Coltrane, Wayne Shorter és Miles Davis voltak a példaképei. Nagy szerepet játszottak ők abban, hogy a fiatal gitáros a jazz és a blues fúzióját keresse a mai napig. A fiatal Robben egyre jobban gitározott, beérett, majd az L. A. Express zenekarba ment játszani. Ők kísérték George Harrison 1974-es amerikai turnéját. A Beatles egykori sztárja nagyon kedvelte Robben Fordot. Becsülte játékát, tehetségét, kreativitását, ahogy képes volt a különböző zenei stílusok között hidat, fúziót képezni. A turné végén New Yorkban George Harrison bulit tartott a csapatnak, és odament Robben Fordhoz egy fényképpel. A fotó egy gitárt ábrázolt. „Ez az én karácsonyi ajándékom neked. Gibson készíti” – mondta. A hangszert nem sokkal ezután postán kapta meg Robben Ford, aki később játszott Joni Mitchellel is. Érdekesség, hogy annak idején Ford hívta fel az énekesnő figyelmét a legendás basszusgitárosra, Jaco Pastoriusra.

Robben Ford közben kialakította saját hangzásvilágát, járta zenei útját a fúziós műfajban. Miután 1977-ben megjelent első szólólemeze, rövidesen megalakult a kísérőcsapatból a Yellowjackets. Nem sokkal később Miles Davisnek a kezébe került az együttes egyik korai lemeze, és annyira megragadta Robben Ford játéka, hogy személyesen hívta fel telefonon a gitárost, csatlakozzon a zenekarához. Robben Ford egy megkötött lemezszerződés miatt 1986-ban csak rövid ideig turnézott és dolgozott Miles Davisszel. Robben Ford egy interjúban beszélt arról, nem számított arra, hogy Miles Davis hívja egyszer játszani. Ahogy megfogalmazta, kicsit tartott a dzsessz géniuszától, de nagyon boldog volt, hogy vele léphet fel. Miles Davis a turné végén azt mondta neki, bármikor visszatérhet a zenekarába. 

A gitáros zseni ekkor készült lemeze, a Beszélj a lányoddal elhozta az első Grammy-jelölését a legjobb kortárs bluesfelvétel kategóriában. Ettől kezdve elindult szólókarrierje is. Sorra jelentek meg albumai: az 1990-es években kiadta a Robben Ford and the Blue Line, a Mystic Mile, a Handful of Blues, a Tiger Walk és a Supernatural című lemezeket. Játszott Marcus Millerrel közösen az NBC késő esti műsorának házi zenekarában, a The Sunday Night Bandben. Phil Lesh és barátai közös turnéjának köszönhetően újra visszatért a gyökerekhez, és 2002-ben kiadta a Blue Moon, majd a Keep On Running című lemezeket, amelyek tele voltak az 1960-as évek blues, rhythm and blues érzésével, amin felnőtt. Ezután következett az Igazság című felvétele. A 2000-es évek elején a Jing Chi trióval készített felvételeket progresszív jazz-rock stílusban. Három lemezt adtak ki. Közben Robben turnézott a legendás gitárossal, Larry Carltonnal. Nem sokkal később megjelent a Soul on Ten zenei anyaga. Majd a Renegade Creation formációban Jimmy Haslip, Gary Novak és Michael Landau társaságában dolgozott. Két lemez, a Renegade Creation és a Bullet jelent meg nagy sikerrel – turnékat is hozva. Robben Ford ebben az időszakban játszott a Miles Davis tribute együttessel Omar Hakim, Darryl Jones, Wallace Roney és Joey DeFrancesca társaságában, valamint Bill Evans és Randy Brecker Soulbop nevű csoportjával turnézott. Ford azóta is jelentetett meg lemezeket. 

Az elmúlt időszakban Bill Evans szaxofonossal adták ki a The Sun Room zenei anyagukat. A két zenész nagyon jól ismeri egymást. Külön-külön évtizedek óta zenélnek és alkotnak különböző zenekaraik berkein belül, mely alkotómunka eddig is jócskán túlmutatott a jazz, a rock és a blues által kijelölt határokon. Most újra lehetőségük nyílik „erőiket egyesíteni”. Ezt láthatják a SopronDrum nézői is.

Az esten szerepel David Friedman vibrafonista, marimbaművész, zeneszerző, jazzpedagógus, aki tanítja is a fiatalokat. Más mesterkurzusok is várják őket: Szendőfi Péter tart foglalkozásokat a dobosoknak, ütősöknek. Hozzájuk csatlakozik Theodor Milkov maraimbaművész, a német Wolfgang Haffner sztárdobos, akinek Pat Metheny, Randy és Michael Brecker, Chuck Loeb, valamint John Abercrombie is méltatta tudását, kreativitását a közös munkáik során. Erőteljes, dinamikus játéka miatt Haffner a rock- és popsztárok egyik legkeresettebb dobosa. Elég mindehhez annyit hozzátenni, hogy Chaka Khan nagyon szeret vele dolgozni. Most Robben Fordék koncertjén láthatják a nézők a színpadon. 

Mesterek ritmusvarázslatában – Világsztárok dobórái

Világsztároktól, mesterdobosoktól, ütőhangszeres nagyágyúktól leshetik el a fortélyokat a fiatal generáció tagjai a SopronDrumon július 15-e és 17-e között. A dzsessztől a rockon, popon át a komolyzenéig széles műfaji skálát ölelnek fel Wolfgang Haffner, David Friedman, Theodor Milkov és Szendőfi Péter kurzusai. A fiatalok életre szóló élményt szerezhetnek ezeken az alkalmakon. Egy kis ízelítő, kik is érkeznek az Európában egyedülálló fesztiválra, hogy workshopokat tartsanak, s megosszák a titkot: miképp hódíthatók meg a kontinensek színpadai két dobverővel vagy egy marimbával.

David Friedman (vibrafon- és marimbaművész, zeneszerző, tanár) 

David Friedmant az egyik legbefolyásosabb vibrafonistának tartják. Nemzetközileg elismert vibrafon- és marimbaművész, zeneszerző és jazzpedagógus. Játszott a New York-i Filharmonikusok és a Metropolitan Opera zenekarában. Sajátos stílusa izgalmasan változatos és színes zenei világában gyökeredzik.  

Gazdag pályafutása alatt olyan személyiségekkel dolgozott együtt, mint Leonard Bernstein, Luciano Berio, Wayne Shorter. Élőben vagy felvételeken hallhatták többek között Joe Hendersonnal, Horace Silverrel, Johnny Griffinnel, Hubert Lawsszal, Jane Ira Bloommal, Ron Carterrel és John Scofielddel együtt. David Friedman elkötelezett és neves oktató. Mesterkurzusokat tart sok helyen Európában, Észak-Amerikában és Japánban. Könyvét, a Vibrafontechnika, tompítás és pedálozás címűt az ütős oktatókönyvek bibliájának tartják. A Berlini Művészeti Egyetemen megalapította és tizenhat évig igazgatta a jazz tanszéket, ahová 2002-ben meghívta a vokális virtuózt, Bobby McFerrint, hogy segítsen méltó módon megünnepelni a tanszék tizedik évfordulóját. A nagy sikerű koncert emlékezetes pillanata egy spontán duó volt kettejük között. Különlegesség az életében, hogy John Lenon halála után Yoko Onónak készült egy fontos szólóalbuma 1981-ben Season of Glass címmel, és az özvegy felkérésére játszott ezen. Fontos magyar vonatkozás, hogy Snétberger Ferenccel is turnézott. A  gitárművész triójának Signature című, 1995-ös lemezén hallható a közös játékuk. A szakemberek azt tartják, kevés dzsesszzenész ölel fel olyan széles spektrumot, mint ő. Jelenléte a SopronDrum egyik kiemelkedő eseménye.  

Wolfgang Haffner (dobos, zeneszerző, producer) 

A német Wolfgang Haffner nemzetközi sztárdobos, zeneszerző, producer magas szintű játéka napjainkig mintegy 400 albumon hallható.  A világ minden jelentős dzsesszfesztiválján fellépett, 100 országban turnézott Japántól az Egyesült Államokig, Dél-Afrikától Brazíliáig. Együtt koncertezett olyan csillagokkal, mint Chaka Khan,  Al Jarreau, Pat Metheny, Jan Garbarek és a The Manhattan Transfer.

Műfaji sokszínűség jellemzi, a dzsessztől, a pop- és rockzenén át a groovig minden stílusban képes maradandót, egyedit, világszinten is kiemelkedőt nyújtani. Összesen tizenhat szólóalbummal rendelkezik. Producerként a Mezzofortével és a német énekessel, Max Mutzkéval is dolgozik. Több elismerés tulajdonosa, 2010-ben megkapta az ECHO-díjat, majd németországi szülővárosában, Nürnbergben kapott kulturális díjat. A Kind of Cool című lemeze az első helyre került a dzsessz toplistán, és öt héten át ott volt a német poplistákon is. Saját együttesével, a Wolfgang Haffner Quartettel a világ számos táján koncertezett.

Wolfgang Haffner a nyolcvanas évek közepén kezdte karrierjét Albert Mangelsdorff dobosaként, majd technikai tudásával, egyedi, utánozhatatlan stílusával, sokszínűségével világszerte hírnevet szerzett. Sztárok hívták, hívják nagy világjáró turnékra, zenekaraikba vagy lemezeiken játszani. Jelenléte a SopronDrum oktatói között tovább erősíti a fesztivál nemzetközi szakmai színvonalát, és nagy élményt jelent a jövő dobosgenerációjának. A nézők pedig július 16-án a fertőrákosi baralangszínházban is megcsodálhatják a játékát, hiszen fellép Robben Ford és Bill Evans koncertjén.

Szendőfi Péter  (Fusio Group és a Loop Doctors, zeneszerző, tanár)   

Szendőfi Péter, a kitűnő magyar dobos, a Fusio Group és a Loop Doctors formációk tagja szintén tart kurzust a SopronDrumon. Példaképei nyomába lép a leghűségesebb város fesztiválján, hiszen ikonjai közül Billy Cobham és Dennis Chambers is hatással volt a játékstílusára. Ők már jártak ezen a rangos eseményen.  

Szendőfi Péter a magyar és a nemzetközi dobosvilág elismert, kiemelkedő technikájú zenésze. Különleges formációk létrehozója, nagy kísérletező, igazi alkotó ember, akinek nem szab határt egy műfaj sem. Stílusokat vegyítő játéka a legjobbak közé emelte. Zenész családban nőtt fel: édesapja Szendőfi Attila hangszerkészítő, édesanyja Fekete Mária zongoraművész, karmester.  Kezdetben képzőművészeti pályára készült. Viszonylag későn, 16 éves korában kezdett el zenével foglalkozni. Első dobtanára Riha Emil, édesanyja kollégája volt, aki a színházi zene műfajában igen elismert muzsikus. Szendőfi Péter a Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán diplomázott. Ekkor már játszott az In Line, a Babos Band, valamint a László Attila Band muzsikusaként, Katona Klári kísérőjeként. Saját zenekart alapított, a Fusio Quartettet. A csapat az ő kompozícióit játszotta. A  New York-i Drummers Collective iskolában a világ minden tájáról érkező jelentkezők közül őt tartották a legtehetségesebbnek, így teljeskörű ösztöndíjat kapott, amellyel ott tanult. Itt játszott először amerikai muzsikusokkal. Zenekara itthon megújult, Fusio Group néven működik tovább. Hét albumuk jelent meg. A fúziós jazz irányzatán belül szerzeményeivel teljesen egyéni hangvételt alakítottak ki. Mindig érdekelte, hogyan lehet az elektronikus zenében használt elemeket, illetve elektronikát ötvözni az akusztikus hangszerekkel és a dzsesszel. Megalakította a Loop Doctorst, lemezük mint az év hazai jazzalbuma Fonogram-díjat kapott 2008-ban. Mindemellett 2020-ban Artisjus előadóművészi díjban részesült. Rendszeresen tart kurzusokat itthon és külföldön. Bemutatja, miként lehet az akusztikus hangszeres játékot, az elektronikát, a jazzt és az improvizációkat ötvözni. A SopronDrumon ebbe pillanthatnak be a fiatal ütősök.

Theodor Milkov (marimbaművész, zeneszerző, tanár)

Theodor Milkov orosz-görög származású innovatív marimbaművész. Milkov jól ismert a hangszer „zongorista” stílusú megközelítéséről, forradalmi ötleteiről és technikai képességeiről, melyekkel új szintre emelte a marimbajátékot. Repertoárja nem csak a csembalót, a zongorát fogalja magába, de a barokktól a romantikus korszakig írt már zenét, és kortárs műveket is szerez.

A zeneszerzővel, Ruud Wienerrel való együttműködésük során Milkov egy teljesen új Marimba repertoárt alkotott, valamint egy oktatói sorozatot is létrehozott. Ennek a „Fluent Movements for Marimba” címet adta, mely annyit jelent, hogy „Könnyed Mozdulatok a Marimbára.” Ez a közös munka Milkovot két marimba-oktatóvideó elkészítésére inspirálta, melyek jelenleg is elérhetők weboldalán.

Milkov művészi életének fontos pontja az új zeneművek készítése. Így született meg a „Passacaglia;” mely egy masszív, nehéz, tónusaiban ellenpontos és technikailag briliáns műremek, melyet Raymond Helble írt a 2016-os PASIC debütálására.

Tehetsége lehetővé tette Milkov számára, hogy klasszikus marimba-repertoárral olyan fesztiválokon lépjen fel, mint a Sofia Music Weeks – Bulgáriában, a Oranjewoud Festival -Hollandiában vagy éppen a belgiumi Bach Academy Brugge-on.

Zenei alapképzését a németországi Detmold Musikhochschuleban és a holland Conservatorium Amsterdamban végezte. Zenei mesterfokozatát a holland Royal Conservatoire Den Haag és a németországi Detmold Musikhochschulen szerezte Konzertexamen témában.

Olyan külföldi iskolákban tartott már mesterkurzusokat szerte a világon, mint például a HfM Muenster (Németország), Colburn School of Music Los Angeles (Egyesült Államok), Northwestern University (Egyesült Államok), Conservatorium van Amsterdam (Hollandia), Conservatoire Saint-Maur-des-Fossés (Franciaország), Salerno Conservatory (Olaszország), de Taiwanon is.

A művész 2017-ben megrendezte az első Nemzetközi Marimba Nyári Tábort, (MIMSC, vagyis a Milkov International Marimba Summer Camp-et), ahol olyan metódusú kurzusokat tartott, mint amilyen a “Fluent Movements for Marimba.” A tábor hamar az egyik legérdekesebb és legsikeresebb eseménnyé nőtte ki magát, hiszen a világ minden pontjáról, például Amerikából, Japánból, Tajvanból, Zimbabwéből, Lengyelországból, Franciaországból, Olaszországból, Spanyolországból, Oroszországból, Costa Ricáról, valamint Dániából, Finnországból, Kínából és Magyarországról is érkeznek táborozók és művészek, hogy tőle tanuljanak.