Özvegy édesanyja, Csik Mária 1924-ben Keszthelyen nyitott dohányboltot, így került a kis Lengvári Ferenc is két fiútestvérével a városba, ahol az érettségiig élt. Keszthelyen élt anyai nagybátyja, Csik László: az orosz hadifogságot megjárt, 1922 augusztusában vitézzé avatott, a magyar evezőssportban, ráadásul a vezérklubnak számító Pannóniában kulcsszerepet játszó határozott férfi. Indulatos, harcos természete távol állt Ferkó szűkszavúságától, szerénységétől, ám erős támaszt adott neki. Kölcsönös vonzalmukat mutatja, hogy idővel örökbe is fogadta a fiút, ekkor változott a neve Lengváriról Csikra.

Keszthelyen szerette meg az úszást, hiszen testvéreivel együtt gyakran szelte a hullámokat a Balatonban. Ferkó már ekkor is kitűnt pajtásai közül. Élsportolói pályafutása a Keszthelyi Törekvésben kezdődött. 1931-ben az érettségi után került Pestre, ahol a Pázmány Péter Tudományegyetem orvostanhallgatója lett. Eközben a BEAC-ban kezdett sportolni, itt az olimpiai ezüstérmes úszó, Bárány István, majd Vértesy József nevelt belőle gyorsúszót.

Edzeni nyáron visszajárt a Balatonra: edzésmódszeréről a keszthelyiek között az a legenda élt, hogy a Szigetstrand és a móló között kibójázott pálya hossza, ahol kicsit is kedvezőbb időjárás esetén naponta úszott, valójában 110 méter. Azaz 10 méterrel hosszabb, mint a hivatalos táv, amit versenyen készült leúszni. 1935-ben aztán 100 méteres gyorsúszásban Európa-rekordot úszott. Teljesítményéről később így nyilatkozott:

„A 100 méteres úszás nem is volt olyan nehéz, hiszen voltaképpen nem volt más, mint 57,6 másodpercig tartó megfeszített izom- és idegmunka. Amit előtte kellett csinálni, az volt a dolog nehezebbik része.”

Erőnléti edzésként ekkoriban Keszthelyről Vonyarcvashegyre úszott át. Ez közel 10 kilométeres távot jelent egy irányba! A lelki felkészültség fontosságára, ezen belül is az erkölcsi kellékre is mindig felhívta a figyelmet, ha sikerei hátterét kellett megvilágítania:

„Nagy teljesítmények és kimagasló eredmények eléréséhez különös erkölcsi kellékek szükségesek. Tiszta élet, mértékletesség, józanság, szívós kitartás, áldozatkészség, s testi és szellemi energiák teljes összpontosítása elengedhetetlen.”

1934-ben a párizsi Grand Prix-n szerzett aranyérmet, emellett többszörös magyar és Európa-bajnoki győzelmet zsebelt be.

Az 1936-os berlini olimpián a 100 m-es gyorsúszás döntőjében a 7-es - legesélytelenebbnek tartott - pályán úszva legyőzte a legjobbaknak hitt japán és amerikai sportolókat. Így szerzett olimpiai bajnoki címet. Szülővárosában, Kaposváron ültette el az olimpiai győzelemért kapott tölgyfacsemetét, amely az ókori olajfaágat hivatott szimbolizálni.

Egy évvel az olimpiai győzelem után avatták doktorrá. 1938-ig úszott versenyszerűen, de ezután sem szakadt el a sporttól. Sportorvosként, sportvezetőként és a Képes Sport szerkesztőjeként is dolgozott. 1939 áprilisától a Magyar Úszó Szövetség kapitánya, a magyar válogatott edzője lett.

1944 októberében hívták be katonai szolgálatra, a szolnoki csapatkórházhoz osztották be katonaorvosnak. Ahogy a front nyugat felé húzódott, úgy költözött a csapatkórház is: először Budapestre, majd október közepén Sopronba. Itt szolgált dr. Csik Ferenc még 1945 márciusában is, utolsó itt maradt orvosként, amikor mindenki más már nyugatra menekült. Őt kötötte orvosi esküje és állítólag parancsnoka is megfenyegette: ha menekülne, katonaszökevényként fogja köröztetni.

Sorsát mintha megérezte volna, búcsúlevelét már szolgálatba lépésekor megírta feleségéhez:

„Édes Musikám! Bármennyire is szeretnék élni, köztetek maradni és élvezni azt a melegséget, szeretet, amit Tőletek és a Családtól kaptam, mégis nyugodtan nézek az elmúlás elébe is. Megnyugtat az a tudat, hogy kötelességemet itt is teljesítettem és biztosra veszem, hogy minden jóra fordulván, visszajövök.”                                                                                                                                                      /1944. október 06./

1945. március 29-én – abban az évben éppen nagycsütörtök, a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja – déltájban elindult a kórházból a Patak utcába, hogy édesanyja rokonának beadja a szokásos injekciót. Épphogy odaért a házba, mikor megszólaltak a légitámadást jelző szirénák. A házbeliek siettek le a pincébe, hívták magukkal Csik Ferencet is, aki azonban kifelé szaladt a házból. Még látták, ahogy átvette magát a kerítés felett. Csik Ferenc ugyanis az ostrom alatt végig attól rettegett, hogy romok temetik maguk alá – így sosem lefelé menekült, hanem ösztönösen kifelé. A pincében lévők ezután hamarosan közeli becsapódást hallottak, majd minden elcsendesedett. A rokon férfi később a közeli várfal mellett talált rá, egy bokor tövében. Úgy nézett ki, mintha békésen aludna. Halála okaként „légnyomást” tüntettek fel a halotti bizonyítványban.

A légitámadás után a többi áldozattal együtt közös sírba temették a Patak utcában, majd júliusban soproni fiatalok szerettek volna méltó síremléket állítani neki. A hozzátartozók elhárították a lehetőséget, mondván, amint a viszonyok megengedik, Budapestre szállítják földi maradványait. 1947 áprilisában exhumálták, az akkori Szentháromság, ma Fő téren ravatalozták fel. Özvegye és a Magyar Olimpiai Bizottság közösen döntött úgy, hogy végső nyughelye Keszthelyen legyen. Búcsúbeszédet az örök nyugalomra helyezéskor Hajós Alfréd mondott, aki az első újkori olimpia (Athén, 1896.) úszóbajnoka volt. Síremléke az első róla készült kaposvári szobor alapján készült.

Több iskolát, uszodát, sétányt, emlékversenyt neveztek el róla, a Csik Ferenc-díj pedig az egyik legmagasabb állami sportkitüntetés ma hazánkban. Életéről és pályafutásáról lánya, Csik Katalin írt két hozzá méltó, mélyen emberi kötetet. Az édesapja halálakor csupán egy éves, „az édesapát magának is újjáteremtő gyermek” írásait 2003-ban, illetve 2013-ban adtak ki. Sopronban utca viseli nevét. A 15-ös számú házon 2015-ben, halála 70. évfordulóján helyezték el emléktábláját. A sportoló erkölcsi-lelki-testi felkészüléséről szóló gondolatai máig időszerűek.

Források:

Rubicon Történelmi Magazin 2014/8.

nemzetisport.hu

Csik Katalin: Édesapám emléke, 100 éves lenne Csik Ferenc. Keszthely, 2013.

kozterkep.hu

kaposvarmost.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép: Máthé Alexandra