A Perseidák hullócsillagai az év legjobban megfigyelhető meteorzáporaként bukkannak fel az éjszakai égen, óránként legalább 20-30 hullócsillagra lehet számítani. A Perseida meteorraj tetőzése viszonylag hosszú ideig tart, így a környező éjszakákon, augusztus 11-én és 13-án éjjel is érdemes lesz az égboltot vizsgálni.

A Perseidák sötétedéstől kezdődően, este 10 órától érkeznek az északkeleti égbolt irányából. A felvillanások azonban a radiánstól távolabb, 40-50 fokra is feltűnhetnek. A Hold idén viszonylag korán nyugszik, tovább növelve a sikeres hullócsillagles esélyét.

A hullócsillagok valójában apró, többségében porszemcse méretű mikrometeoroiodok, amelyeket tipikusan üstökösök, olykor pedig aszteroidák szórtak szét Nap körüli pályájukon. A Föld éves keringésekor áthalad ezeken a lazán kötött, ritkás porfelhőkön, ütközve az üstökösök hátrahagyott törmelékével.

Szórványos hullócsillagok bármikor megtekinthetők az égen, azonban a gyakorlatban ezek elég ritkák. Megtekintésükre azonban sokkal jobb lehetőség kínálkozik, amikor a Föld évente menetrendszerűen áthalad egy-egy frissebb porfelhőn, amelyeket az utóbbi években-évtizedekben a belső Naprendszerben járt üstökösök hagytak hátra. Az ilyenkor tapasztalható tömeges, rajszerű hullócsillagzáporokból több tucatot ismerünk, többek között a Quadrantidákat, a Geminidákat, a Leonidákat vagy a Perseidákat. Érdekesség, hogy nevüket a hullócsillagok beérkezési iránya által kijelölt csillagkép után kapták, a hullócsillagok látszólag az adott csillagkép egy radiánspontjából sugárzanak szét - emlékeztet a kommüniké.