Kezdjük az utazást az öreg kontinensen! A Mikulás, és a Jézuska hazánkban, valamint Ausztriában is „külön utakon jár” a hagyományok szerint. Eme országokban a nagy szakállú apó december hatodikán csúsztatja a fényesre csiszolt csizmácskákba ajándékát – vagy éppen a virgácsokat –, a Jézuska pedig Szenteste csempészi be a csomagokat a Karácsonyfa alá. Mindezt pedig az oly« édes csengőszóval jelzi, amely minden felnőttet menten visszarepít a gyermekkorába.

Németországban is december 6-án érkezik a Mikulás, ugyanakkor a szeretet ünnepén néhol a Jézuska, máshol pedig a Karácsonyi télapó hozza a meglepetéseket - némethon karácsonyi szokásait nehéz egy kalap alá venni, ugyanis ezek tartományonként eltérőek. Közös viszont bennük az, hogy a németek több száz esztendős ünnepi hagyományokat ápolnak. A németek adventi és karácsonyi szokásai nagyon színes palettát fednek le. Gondoljunk csak a világszerte ismert karácsonyi piacokra, vagy a pompásan feldíszített házakra, utcákra, amelyek mesevilágba repítik el az oda látogatókat. Viszont, ha karácsonyfáról van szó, a németek az egyszerűséget és a természetességet preferálják – szeretik az igazi gyertyákat, szalmából készült csillagokat, illetve az üveggömböket is.

Ha elhangzik a boszorkány szó, szinte mindenki előtt megjelenik gyermekkorunk rémének, a Jancsit és Juliskát foglyul ejtő vasorrú bábának kevésbé vonzó alakja. Az olasz csöppségek azonban valószínűleg másként vélekednek erről. Hozzájuk ugyanis egy jóságos boszorkány, Befana hozza a meglepetéseket, a Karácsonyt követő 12. éjszakán – igen, seprűnyélen száguldozva. A Befana kultusz eredete régre nyúlik vissza, ugyanis egy antik római szokásból eredeztethető. A történet szerint a boszorkányt meglátogatták a pásztorok, hogy ő is csatlakozzon a kis Jézust meglátogató „delegációhoz”, azonban Befana visszautasította őket. Hogy ezt jóvá tegye, a boszorkány azóta is cikázik a glóbuszon, hogy megajándékozza az útjába eső apróságokat annak reményében, hogy egyikük a kis Jézus. Befana nem csupán Olaszországban, de Perzsiában, Normandiában, Oroszországban vagy Észak-Afrikában is boldogságot csempész a gyermekek életébe. Érdekesség továbbá, hogy míg nálunk a bejgli illata lengi be az ünnepi konyhát, addig a nagy csizma otthonaiban panettone, karácsonyi mazsolás kalács varázsol mosolyt az ünnepi asztal köré sereglők orcájára.

Az angolok ünnepi fogásának külcsínje nagyon hasonló az előbbi ínyencségéhez. Ők a Christmas puddingra esküsznek, amely azonban nem amolyan remegő kocsonya, mint amilyet nálunk főznek, hanem egy tésztából készült fogás. Ebbe a nyalánkságba elrejtenek egy ajándékot, amelynek megtalálóját a szerencse végig kíséri az új esztendőben. Az angoloknak azonban nem csak ezt a mazsolás desszertet köszönhetjük, hanem azt a hagyományt is, amelynek köszönhetően az adventi és karácsonyi időszakban szinte minden európai háztartás bejáratát díszes koszorúk és fagyöngyök ékesítik.

A Mikulás Franciaországban is Szenteste érkezik meg. A dolog pikantériája, hogy franciahonban a télapó nem a karácsonyfa alá teszi az ajándékot, hanem a gyermekek cipőjébe. Eme országban szó sem lehet arról, hogy a családok kihagyják az aranyos misét, amit grandiózus ünnepi lakoma követ. Ennek elmaradhatatlan fogása a fatörzs torta.

Az egész kontinensen átívelő, grandiózus ünnepi utunk utolsó állomásához érkeztünk. Finnországban, a Mikulás hazájában járunk, ahol a családok nem csupán ajándékokkal, illetve a közös ebéd élményével, de közös szaunázással is derűs melegséget csempésznek az ünnepi időszakba. A finneknél hagyomány, hogy Szenteste azokról a szeretteikről is megemlékeznek, akik már nem ünnepelhetnek velük – a családok az ünnepnapon ellátogatnak szeretteik sírjához, és gyertyát gyújtanak nekik.