- Ami ma itt történik, az Lacival egyeztetett búcsú, mert neki az volt a kérése, hogy még egyszer színpadon lehessen. Teljesítjük, s itt köszönünk el tőle – mondta Pataki András, a Pro Kultúra ügyvezető-igazgatója, aki a helyi színház direktora is egyben.   

Pataki András búcsúbeszédében kiemelte: 32 éves barátság volt az övék, 1986-ban egy ajkai versmondó versenyen találkoztak és ott kiválasztották őket színjátszóknak. Megalakították a Forrás Színpadot, majd később együtt a Forrás Színházat. Ezekben az évtizedekben a versmondás, a színjáték és a filmezés került az életük középpontjába, s ebben Laci óriási munkát vállalt nem csak színészként, hanem nélkülözhetetlen háttéremberként is.

Az igazgató hozzátette: több mint egymillió kilométer tettek meg együtt és ez a fajta úton lét, életforma volt számukra. A világ jobbításáért és az ember életének teljesebbé tételéért indultak mindig útnak, ezért dolgoztak közösen.

- Laci nagy harcos volt, földi pályájára szolgálatként tekinthetünk, s közben életének középpontjában a családja, a gyermekei álltak, őket tartotta a legfontosabbnak mindig – mondta a direktor, majd  Reményik Sándor Akarom című versével vett búcsút barátjától, aki 2012-óta volt a soproni teátrum tagja. Életéről, szerepeiről levetített emlékfilmmel és fotó összeállítással tisztelgetett a színház. A gyászszertartástHenczel Szabolcs plébános tartotta.