A jelek - Titokzatos foltok a földben

- 2015-től kezdődően folyamatosan dolgozunk itt, ugyanis a környék gazdag múltja miatt az útépítési folyamatok szükségessé tették a megelőző régészeti feltárásokat – mondta Savanyú Bálint, a Nagycenk környékén zajló ásatások feltárásvezető régésze. A szakemberek először árgus szemekkel fürkészve bejárták a terepet, illetve geofizikai méréseket is végeztek. A tavalyi évben pedig már próbafeltárásokba is belevágtak, amelyek során 15-30 méter hosszú, kettő méter széles, úgynevezett szondaárkokat is nyitottak. - Ez utóbbiak eredményei alapján már sejtettük, hogy ezen a területen fontos leleteket, egészen pontosan sírokat rejt a talaj – idézte fel a megtalálást övező izgalmas pillanatokat a régész.

Vajon mi alapján jönnek rá a szakemberek, hogy megannyi emberöltővel korábban jobb létre szenderült emberek maradványai nyugszanak a földben? - A régészeti feltárások módszertana az, hogy eltávolítjuk a humusztakarót, és az alatta lévő, jégkorszakban keletkezett, általában sárga, egyes helyeken vörös altalajba már ki is rajzolódnak a korábbi érák beásásai – avat be a szakmája fortélyaiba Savanyú Bálint.

Amikor a letűnt korok emberei megbolygatták ezeket az ódon altalajokat, akkor jellemzően nem figyeltek oda arra, hogy a gödörbe ugyanazt a típusú és színű földet tegyék vissza, amit kiástak onnét – így általában más jellegű, humuszosabb földtípus került az üregbe. Ezáltal az egykori gödrök helyei más színű foltokként rajzolódnak ki – ezek pedig egyértelmű jelek!

A remények beigazolódtak!

A régészek tehát komoly reményekkel felvértezve szúrhatták le ásójukat a Nagycenk határában lévő, öt hektáros munkaterület talajába. - Idén márciusban kezdtük el itt a megelőző régészeti feltárást, és a sejtéseink be is bizonyosodtak – tudtuk meg a szakembertől. - Egy rézkori, illetve egy vaskori teleprészletet sikerült a nyomvonalban megtalálnunk, valamint egy harminc síros középső bronzkori temetőt, és egy hét nyughelyet magában foglaló kora vaskori sírkert-részletet – részletezte.

A Gáta-Wieselburg kultúrában keletkezett, harminc síros középső bronzkori temető nem csupán hazai, de nemzetközi viszonylatban is rendkívül jelentős nívójú. - A sírokból rengeteg bronz ékszer került elő, elsősorban bronz nyak- és karperecek, amik efféle minőségben és mennyiségben ritkaságnak számítanak az ilyen korú temetkezések esetében – részletezte Savanyú Bálint.

Az uralkodó nyughelye? - Avagy, kié volt a titokzatos jogar?

A régészek azonban mást is kiemeltek akkor Nagycenk határában a talajból – olyan leleteket, amelyek őszintén meglepték őket, és alaposan megmozgatták a fantáziájukat. - A feltárások során méretesebb sírgödrökre is bukkantunk – kezdte így a különleges lelet ismertetését a szakember. - A megfigyeléseink szerint ezekbe a nagyobb méretű, illetve mélyebb sírgödrökben jellemzően rangosabb emberek földi maradványait hantolták el – fűzte hozzá. S ahogy fokozatosan egyre több földet távolítottak el a sírról, a tapasztalataik alapján szőtt elképzeléseik beigazolódtak: az említett nyughelyeknek sokkal gazdagabb volt a leletanyaga. - Például, az eme sírgödörben nyugvó halott nyakán három míves nyakperec volt, a karjára pedig kettő karperecet tettek, illetve, tíz darab edénnyel kísérték el az utolsó útjára. Ebbe a másvilágba vezető úton, valamint a túlvilágon elfogyasztandó elemózsiáját tették – részletezte a legizgalmasabb sírt a régész. De erre a nyughelyre egy másik, sokkalta különlegesebb tárgy tette fel a koronát: egy kőből készült, bronzzal bevont átfúrt tárgyat „ölelt” időtlen-időkön át a csontváz – ezt a szakemberek jogarként értelmeznek. Márpedig, kik birtokolnak ilyen becses tárgyat? A válasz egyszerű: az uralkodók.

Egy bronztőrt is találtak a régészek – mindezek azt igazolják, hogy a feltárás során sikerült megtalálniuk ennek az elve rangos közösségnek a vezetőit.

Népes kolónia nyomai rejtőznek alattunk a földben?

Az M85-ös építését megelőző régészeti ásatások során során rengeteg hasonló leletre bukkantak a környéken – a régész szerint mindez azt igazolhatja, hogy Sopron, és vidéke helyén megannyi emberöltővel ezelőtt is virágzó kultúra működött. Erre ráerősít, hogy a cikkben részletezett helyszín mellett kettő másik középső-bronzkori temetőt is feltártak a közelben. - Magyarországon három jelentősebb sírkertet ismerünk a Gáta-Wieselburg kultúra idejéből – osztotta meg velünk Savanyú Bálint.

 - Az egyiket Zsennyén találták meg, a másik pedig Gömöri János nevéhez kötődik, aki 2004-ben bukkant rá egy jelentős temetkezési helyre, mégpedig szintén Nagycenk határában, a harmadik pedig a mostani felfedezésünk – fűzte hozzá. A zsennyei és a Gömöri János által feltárt helyszínekben egyaránt volt aranymelléklet is – ilyen nemesfémből készült műkincsekre a szakemberek nagy bánatára a mostani ásatás során nem bukkantak, viszont a bronztárgyak mennyiségét és minőségét tekintve hazai viszonylatban ez a temető számít a leggazdagabbnak az eme kultúrát képviselők közül.  

Versenyfutás az idővel

A mostani ásatás során felszínre került leleteket elszállították a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumba, a leletek elsődleges feldolgozása már folyamatban van. Ezt követik a komolyabb volumenű vizsgálatok. A laikusok számára is egyértelmű, hogy a Nagycenk határában, jókora területről előkerült leletek fontos tudásmorzsákkal szolgálhatnak a kutatók számára. Erre óriási szükség is van, hiszen ebből a korszakból még rengeteg kérdésre kell megtalálnia a választ – a Gáta-Wieselburg kultúról ugyanis rendkívül keveset tudunk: nem ismerjük az akkor éltek mitológiai világát, sőt, azt sem, hogy miképpen telt egy napjuk.

- A régészet egy óriási puzzle – hangsúlyozta elgondolkozva Savanyú Bálint. - Megannyi apró elemből kell összeraknunk az összképet úgy, hogy írásos feljegyzéseink az említett korszakból nincsenek, az idő vasfoga elmarta a szerves anyagok java részét, és a tolvajok sem kímélik a kirakós darabjait – zárta így gondolatait.