Az utóbbi két évben visszatérő probléma, hogy az ígéretesnek tűnő diótermés elkezd feketedni, majd idő előtt lehullik. A problémát sokszor xantomonászos vagy gnomóniás betegség okozza, de az elmúlt években jöttek rá, hogy a legsúlyosabb károkért a nyugati dióburok-fúrólégy a felelős.  A rovar hazánkban körülbelül hét-nyolc évvel ezelőtt jelent meg, azóta pedig – főként a nyugati megyékben – rohamosan elterjedt. Kártékony tevékenységét úgy fejti ki, hogy a nyár folyamán tojásait a dió zöld burkában helyezi el, majd amikor a lárvák kikelnek, kirágják magukat a bélből. Korai kártétel esetén sajnos maga a dióbél is károsodhat. Megfelelő időzítéssel rovarölő szerekkel lehet védekezni a kártevő ellen. Kiskertekben – a fák méretéből adódóan – ez azonban meglehetősen nehéz. Hatékony módszer azonban, ha a fák alá nyáron nejlont terítünk, és így akadályozzuk meg, hogy a lárvák eljussanak a talajig. Ősszel természetesen össze kell gyűjteni a lehullott leveleket és az értéktelen terméseket, és – megfelelő víz- és tápanyag-ellátással – fontos a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítani a gyümölcsfáink számára.

Ha pedig tisztában vagyunk azzal, hogy páratlan ízén kívül a dió az egészségünkre is milyen sokféle jótékony hatást gyakorolhat, a fogyasztása közben talán még jobb lesz a szánk íze. A dió ugyanis hihetetlenül sokoldalú gyümölcs. A termésének a legfontosabb része a dióbél, de a héját is felhasználják, félig éretten pedig magát a diószemet teszik el befőttnek.

A dió A- és E-vitaminban, valamint B-vitaminokban is rendkívül gazdag. A friss diófalevél jelentős mennyiségű C-vitamint rejt, amit a gyógyászatban is felhasználnak. Készíthető belőle tea, amely javasolt egyebek mellett bőrproblémákra (akne, sömör), de gyomorhurut vagy hasmenés esetén is. A tea azonban külsőleg is segíthet az erős hajhullás megállításában, továbbá gombaölő hatása is ismert a népi gyógyászatban. A diófalevél nagyon gazdag cserzőanyagokban. A dióhéjból készült tea pedig jótékonyan hat emésztési problémák esetén.

A dió rengeteg növényi rostot és ásványi anyagot tartalmaz, többek között magnéziumot és káliumot, de megtalálható benne a csontképző fluor, valamint – a vérképzést segítő – mangán és a réz is. A szelén erősíti az immunrendszert és segít legyőzni a szívizomgyengeséget. Lábadozó betegeknek kiváló a dióval gazdagított étrend.

A magvakban, így a dióbélben található, többszörösen telítetlen zsírok, így az omega-3-zsírsavak – az alfa-linolénsav – hozzájárulhatnak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséhez és az erek állapotának a javulásához. Szintén a többszörösen telítetlen zsírsavaknak köszönhetően a dió támogatja az agyműködést, növeli a koncentrálóképességet.

A dió a prosztatára is áldásosan hat, valószínűleg annak köszönhetően, hogy képes lebontani az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) néven ismert fehérjét. Ha a vérben nagy ennek a fehérjének az aránya, az a prosztatarák fokozott kockázatára utal.

A dió értékes olaja kiváló salátákhoz, gyökérzöldségekhez, desszertekhez. Vérszegénység és sápadtság esetén kifejezetten ajánlott a fogyasztása. Felbontás után érdemes hűtőben tárolni, így ugyanis jobban megőrzi illatát és ízét.

Napi 3-5 dió belének az elfogyasztása már hozzájárul egészségünk megőrzéséhez. Arra azonban figyeljünk oda, hogy 10 dkg dió több mint 600 kalóriát tartalmaz, nagyjából annyit, mint 10 dkg, azaz egy tábla csokoládé. Az ételallergiásoknak is érdemes csínján bánniuk a dióval és más olajos magvakkal.

Képek forrása: pixabay